Six

Sziasztok. Tudom elég soká hoztam a részt, de nem tehetek róla. Írtátok komiban, hogy nem tetszik a design. Őszintén nekem se :) Szóval a mai nap folyamán átalakítom valami normálisabbra, de nem ígérhetek semmi jót xD

Valahol a párnám alatt megszólalt a telefonomon az ébresztő óra ami azt jelenti, hogy fel kell kelnem mivel iskola. Unottan kiszálltam az ágyból majd felsóhajtottam. Ismét egy újabb reggel, viszont legalább egy nappal kevesebb az érettségiig. Bár már eljönne az a nap. Akkor legalább végre itthagyhatnám az apámat.
Lassan elkészültem majd mikor készlettem az összes reggeli teendőimmel megfogtam az iskola táskámat. Pontosan már két nap telt el azóta, hogy találkoztam Liammel, de azóta is csak rajta jár az eszem. Igazából azóta nem voltam sehol, mivel apa mindig otthon volt és nem volt kedvem hallgatni a kiváncsiskodását, hogy hova megyek. Valljuk be őszintén ezt most megszívtam. Jön egy helyes srác, akinek pont nincs barátnője és aki aranyos én pedig hagyom veszni hagyni. Ilyen az én formám.
Levánszorgok a lépcsőn egyenes a konyhába. Szerencsére nem találkozok senkivel, így gyorsan meg tudok reggelizni magam és ha szerencsém van, úgy el tudok menni a suliba, hogy nem találkozok apával.
Épp a cipőmet vettem mikor nyitódott az ajtó és megjelent előttem apa Kevin társaságában aki az egyik testőre vagy milye volt. Apánál soha  nem lehet tudni.
- Dor, indjul ma Kevinnel mész suliba. - parancsolt rám apa mikor meglátott. Ilyen nincs. Egyszer magam akartam menni. Muszáj neki mindent elszúrnia? Nincs szükségem dadára, ráadásul nem ilyen ronda dadára.
- Apa, mond csak belehalnál ha egyszer engednéd azt csinálni amit én akarok? - húztam fel a szemöldökömet kérdően.
- Igen. - mondta komoran. Miért nem lepődök meg a válaszán? Mert egyszerűen már megszoktam. De gondoljunk arra, hogy már lassan itt az érettségi én pedig végre leléphetek és szabad leszek. - Most pedig menj! - tette hozzá. Duzzogva megforgattam a szemeimet és elindultam Kevin után a fekete BMW-hez. Durcásan beszálltam az anyós ülésbe majd kötöttem be magam, pár perc múlva pedig beindította a motort.
Lassan haladtunk az utca vége felé mikor megpillantottam egy fekete Ronge Rovert ami mellett...Liam állt. Azt hittem a szemeim kápráznak mikor végig mértem. És nem hülyültem meg tényleg Ő volt az. Ezer srác közül is megismerném tökéletes arcát. A szívem hevesebben kezdett el verni és szinte kiugrottam a menő autóból. A nyakamat teszem rá, hogy miattam van itt. Szóval beszélni akar velem. És én is beszélni akarok vele. De mégis, hogy a francba rázzam le Kevint? Egy remek ötletem támadt...
- Azonnal állj meg, rosszul vagyok. - egyik kezemet a szám elé raktam mintha hányingerem lenne míg a másikkal a hasamat fogtam. Kevinnek több sem kellett. Hirtelen megfékezett mire én gyorsan kinyitottam az ajtót és elrohantam az egyik bokor felé. Persze mindezt úgy csináltam, hogy Liam észrevegyen.
És a tervem bevállt. Pár másodperc múlva ugyanis Liam állt a bokorhoz mellé mire én gyorsan lehúztam magam mellé. Arcára mosoly kúszott én pedig elvesztem a szemeiben. Annyira aranyos volt.
- Szia. Bocsi, hogy csak így megjelentem itt, de a múltkor nem adtad meg a telefon számod és sehogy nem tudtalak elérni. - húzta el a száját miközben a telefonjára mutogatott. Képzeletben felpofoztam magam. Én meg vártam, hogy hívjon fel. De milyen cuki már, hogy képes volt megvárni csak azért, hogy tudja meg a telefon számom.
- Semmi baj. Igazából örülök, hogy látlak. - mondtam mosolyogva miközben beírtam ismét a számom a telefonjába. Arca sugárzott a boldogságtól. Azért nem hittem volna el, hogy eljön ide. De akkor is annyira jól esett, hogy újra láthatom.
- Komoly? - kérdezte csillogó tekintettel. - Az szuper...mármint....- igen ezt bírom a legjobban mikor totál zavarban van tőlem. Annyira jól áll neki. Egyébként nem értem, hogy miért fél tőlem. Hiszen nem akarom megölni vagy valami.
- Tudod szívesen beszélgetnék még veled csak az a baj, hogy elkések a suliból. - húztam el a számat. Persze mert mindig közbe kell valaminek jönnie mikor vele vagyok. Ráadásul még itt van Kevin is és tuti, hogy be fog árulni az apámnak.
- Oh...értem. Figyelj Do ha már így egymásba futottunk...arra gondoltam, hogy esetleg nem-e lenne kedved velem este eljönni moziba. - túrt a hajába én pedig bólintottam egy nagyot. Komolyan elhívott randizni? Vagy ez nem randi? De akkor mi? Úristen most mi lesz? Persze szívesen elmegyek, még akkor is ha apámnak megint hazudnom kell. Ami nem lesz egyszerű, de valamit kitalálok. Majd kérek segítséget Paytontól. Neki úgy is elég jó ötletei vannak.
Liam arca egy percre elkomorult és riadtan pislogott rám. Talán azért mert azt hitte, hogy meggondoltam magam. Ami hülyeség mivel ilyen soha nem fordulna elő.
- Szívesen elmegyek veled moziba Liam csak...- na igen itt van az a bizonyos csak. És az a csak, apa. Nem akarok megint hazudni neki mivel már így is a tűzzel játszok és ha véletlenül rájön arra, hogy esténként kiszökök ráadásul egy sráccal akkor nekem végem, ugyan úgy Liamnek is. Nem akarom, hogy úgy végezze mint Keaton anno. Liam annál már sokkal fontosabb a szívemben még akkor is ha csak pár napja ismerem. Valahogy Ő annyira más. Isten miért érzek így iránta?
- Csak mert unalmasnak találsz és semmi kedved nincs velem lógni. - sóhajtott fel szomorúan majd meg akart fordulni, de én elkaptam a csuklóját és megállítottam majd magam felé fordítottam és mélyen a szemébe néztem. Annyira félre tudja érteni a dolgokat. Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy unalmas. Sőt minden vágyam az, hogy vele lóghassak.
- Ilyet hogy mondhatsz? - kérdeztem csodálkozva. Őszintén megmondva most le se szartam, hogy el fogok késni a suliból. Pedig el fogok késni ha így folytatom. De nem érdekel, Liam most fontosabb mint egy unalmas irodalom óra. - Liam Te nem vagy unalmas, sőt nagyon is bírok veled lógni. - mondtam kedvesen, mire Ő bátortalanul elmosolyodott. - Nem veled van a baj, hanem velem. De megoldom. Szóval hányra jössz értem? - arcán ismét elsuhant egy boldog vigyor. Megkönnyebültem.
- Hét óra megfelel neked? - kérdezte jókedvűen mire én bólintottam egyet. - Oké és hol laktot? Érted megyek...- lefagytam-e mondat hallatán. Most hazudj Do, de okosan.
- Öhm nem kell. Szeretek este sétálni szóval majd a mozi előtt találkozunk. - vontam válltat mire Liam furán nézett rám. Tudom elég hülyén jött ki, hogy nem engedem, hogy értem jöjjön. Egyébként szerintem nem is volt annyira béna.
- Ahogy gondolod. - mondta egyszerűen végül és mind ketten banbán néztük egymást. A percek teltek mi meg szótlanul néztük egymást. - Nem azt mondtad, hogy el fogsz késni a suliból? - húzta fel a szemöldökét kérdően és olyan főnökösen.
- De. - vágtam rá majd elindultam, vagyis jobban mondva kimásztam a bokorból mikor hirtelen vissza fordultam felé. - Ez most randi lesz?
- Hmm...szerintem igen. - bólintott mosolyogva. Én is vissza mosolyogtam rá majd gyorsan vissza mentem Kevinhez aki idegesen ült a volán mögött.
- Azt hiszem elronottam a gyomrom. - mondtam.
- Csodás. - válaszolta bunkón. Na igen Őt nem érdekli, hogy mi van velem. Neki apa kiadta parancsba, hogy el kell vinnie a suliba Ő pedig teljesíti is. Bármi áron.

○○○

- Úristen Do ez annyira klassz. Komolyan randizni mentek? - kérdezte izgatottan Payton az ebédszünetben. Igazából most örültem, hogy nincs itt Hannah mivel Ő tiszta máshogy fogná fel a dolgokat. Amúgy beteg volt és egész héten nem jön suliba. - És tudod már, hogy mit veszel fel? És mit néztek meg ? És...
- Pay nyugi. - szóltam rá határozottan mire Ő abba hagyta és inkább ivott a kólájából csak azért, hogy tudja befogni a száját. - Addig még akár mi történhet. - tettem hozzá és ezzel apára gondoltam. - Pont erről szeretnék kérdezni valamit.
- Tudod, hogy rám bármibe számíthasz. Na jó helyesbítek.... ha óvszer akarsz vásárolni akkor inkább a bátyámat kérdezd mivel Ő jártas az ilyenekben...
- Hogy mi? Te normális vagy? Eszembe sincs. - vágtam közbe mielőtt kezdene eldurvulni a téma. Most komolyan honnan jutott ilyen az eszébe? Ez csak egy randi. Ráadásul Liam nem úgy néz ki mint aki rögtön az első randi után megfektetne.
- Akkor nem értelek. - vonta meg a vállát tanácstalanul.
- Csak annyit akartam kérni, hogy este azt fogom hazudni az apámnak, hogy veled megyek moziba. És ha véletlenül felhívna amit szerintem meg fog csinálni, kérlek mond azt, hogy veled vagyok. Csak veled és senki mással. - magyaráztam neki komoran. Szerintem elég jó ötlet.
- Oké, csak velem vagy mozi és senki mással. Ráadásul Liam neveztű srácot nem is ismerek. Tiszta sor. - bólogatott mint egy bólogatós kutya majd a következő pillanatban ismét azt tervezgette, hogy mit veszek fel majd este.

○○○

Délután mikor haza értem a suliból rögtön felmentem a szobába és gyakoroltam, hogy hogyan mondjam el apának, hogy este el akarok menni moziba. Mikor minden bátorságomat össze szedtem, lementem a dolgozószobájába ahol épp telefonon beszélt valakivel.
- Apa beszélnünk kell. - mondtam fagyosan és leültem a vele szemközti székbe. Annyira utálom ezt a helységet. Sötét és komor meg félelmetes. Válasz gyanánt felpillantott rám. - Este el akarok menni moziba Paytonnal. Ígérem hamar haza jövök és sehova más hova nem megyek. - hadartam el egy szuszra.
Először nem válaszolt semmit. Ami idegesített mivel ilyenkor az arcomba bámul és olyan mintha a gondolataim között olvasna. Végül felállt és lassan megindult felém. Én is így tettem. Nem szeretek rá felnézni.
- Ez érdekes. - simogatta az állát. - Kevin azt mondta, hogy reggel rosszul érezted magad és több mint negyed órát egy bokor mögött voltál...- most lebuktam volna? Nem hiszem. Ez még semmit nem jelent. - Mond csak Dorothy mindent elmondasz te nekem?
- Még szép, hisz az apám vagy.
- Nincs semmi amiről talán elfelejtettél szólni? - húzta fel a szemöldökét. Nyeltem egy nagyot és a fejemet csóváltam. - Ugye tudod ha valamit eltitkolsz előlem akkor csúnyán megjárod? - miért pont nekem van a világon a legrosszabb apám?
- Akkor elmehetek? - csináltam úgy mintha az előbb mondatát meg se hallottam volna.
- Menj! - vágta rá bunkón, mire én gyorsan kifutottam a szobájából.
Hú ezt könnyen megúsztam. Remélem azért nem gyanakszik...

Five

Sziasztok. Mivel ma volt kedvem írni ezért hoztam is a friss részt :D

Liam Payne

Csak álltam és néztem ahogy Do-t teljesen elnyeli a sötétség. Még csak arra sem adott időt, hogy tudjak Tőle rendesen elköszönni. Vajon miért kellett ilyen hamar elrohannia? Talán ezt soha nem fogom megtudni. Viszont megvan a telefonszáma ami azt jelenti, hogy akár melyik nap újra találkozhatunk, mivel szerintem nem fog ellenkezni. Vagyis ha nem akarna soha többet látni akkor még a telefonszámát sem adta volna meg.
Fogalmam sincs, hogy miért érdekel ennyire, hiszen alig ismerem. Azonban egyvalamit tudok vele kapcsolatba. Meg akarom szerezni. Azt akarom, hogy a barátnőm legyen! Hülyeség mi? Hisz reggel még Danielle miatt siránkoztam most meg szerelmes lettem egy lányba akiről alig tudok valamit. Ha ezt valakinek elmondanám tuti, hogy elmegyógyintézetbe záratna. Amit jelen pillanatban nem is csodálnák. De nem érdekel. Ranira fogom hívni már holnap!
Mosoly húzódott a számra miközben irányt változtattam és elindultam haza a sötét utcán. Talán jobb lenne ha felhívnám Pault, hogy jöjjen el értem mivel akár melyik percben felismerhet valaki az utcán. Ez pedig a másik ok amiért egy szempillantás alatt a szívembe lopta magát. Ugyanis fogalma sincs, hogy ki vagyok! Annyira jó érzés, hogy nem a sztár lássa bennem és normálisan tud beszélgetni velem, ami az utóbbi időben nem sokszor adatott meg nekem. Egyébként nem értem, hogy miért nem ismert fel. Nem egózásból mondom, de még a csapból is a mi zenénk folyik és szinte az összes újság elején a mi képünk virít. Lassan már többet nevetek a címlapokon mint egy fogpaszta reklám modell.
Kicsit megkönnyebültem mikor a villa elé értem ahol síri csend fogadott. Ezek szerint a srácok még nem értek haza, vagy pedig olyan részegek voltak, hogy rögtön kidőltek. Ahogy Őket ismerem én az utóbbira voksolok. De aztán kitudja.  Mindenesetre nesztelen léptekkel indultam fel a szobámba, majd csuktam be magam után az ajtót és kezdtem el levenni magamról a ruháimat. A nadrágzsebemből elő halásztam a telefonomat azonban kísértést éreztem arra, hogy írjak egy üzenetet Do-nak. Fogalmam sincs, hogy miért támadt ez az ötletem. Talán azért, hogy vágódjak be nála vagy valami.
Leültem az ágyamra és az első amit észre vettem a telefonomon az a háttérképem volt. És mi volt ebben a furcsa? Az, hogy már nem Danielle virított ott. Hát persze, Do kitörölte az utolsó közös képünket, hogy ne szenvedjek többet. És jól csinálta! Vigyorogva megcsóváltam a fejem és úgy kezdtem el keresni a nevét a névjegyzékbe majd mikor megláttam boldogan kattintottam a hívás gombra, de az nem csögött ki. Értetlenül emeltem el a fülemtől, hogy megbizonyosodjak róla mi lehet a baj. Nem kellett sokat gondolkoznom a problémán ugyanis rögtön kiütötte a szemem, hogy az utolsó három szám hiányzik. Nem írta be az egész számát mivel pont akkor rohant el.
Remek, most mégis hogyan fogok vele megint találkozni? London hatalmas város esélyem sincs csak úgy véletlenül belé ütközni. Ráadásul csak az utcáját tudom, de azt nem, hogy melyik házban lakik. Pedig én fogok vele találkozni! Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan.
○○○
- Leeyum ébresztőőőő...- hála Louis kedves ébresztésének a padlón kötöttem ki miközben Ő, Niall, Zayn és Harry az ágyamon röhögtek a balesetemen. Fájó seggel tápászkodtam fel és dőltem vissza búsan az ágyba. Egész éjjel Do-n járt az eszem. Ilyen béna is csak én lehetek. - Mi az édesem, miért lógatod az orrod? - günnyögött tovább. Unottan vállat vontam.
- Csak nem elvitte a nyelved az a cica akivel tegnap este enyelegtél. - húzogatta fel-le a szemöldökét Harry.
- Magadról beszélsz Hazza? - kérdeztem bunkón. Ő nem válaszolt csak a göndör hajába túrt. Elfelejtettem, hogy Őt nem zavarják ha a csajokkal piszkálják. De engem igen ugyanis nem vagyok az a csajozós típus. Hisz Daniellel is évekig jártam szóval hűséges típus vagyok.
- Komolyra terelve a témát. - vette át a szót Zayn majd megköszörülte a torkát mintha valami fontos dolog lenne készülőben. - Ki volt az a lány akivel leléptél? És ne tagadd le ugyanis mindent láttunk. - a végén kacsintott egyet. Komolyan átmentek plázacicába vagy mi? Tök buzisan hangzik ez az egész. A lányok szokják így faggatni a barátnőjeiket.
- Ti követtetek engem? - kérdeztem a kelleténél egy kicsit hangosabban. - Mik vagytok Ti FBI vagy mi a szar? - a négy srác csak vigyorgott mintha élveznék a helyzetemet.
- Elég feltűnő jelenség voltatok. - válaszolta Niall kuncogva. Szóval leskelődtek utánam. Pedig azt hittem, hogy észre sem vették mikor leléptem. - Mellesleg csak azt láttuk mikor szorosan egymás mellett elindultatok valahova. Azt is csak azért láttuk mivel akkor lepték el a buli a directionerek. - hát így mindjárt más. De akkor is ez csúnya dolog volt tőlük.
- Gyerünk Liam, nyögd már végre ki...- kezdett el rázogatni Louis, hogy beszéljek. Szó szerint a pizsimet tépte és úgy rázott. Kis híján kidobtam a taccsot, de mindegy.  - Ki volt az a bombázó? Mikor mutatsz be neki? Összejöttetek?
- Oké elmondom, csak engedj el ha nem akarod, hogy Vukkos legyen a felsőd. - szóltam gyorsan mire Ő hirtelen elengedett és tisztes távolságba ment tőlem. Szerencsére. - Szóval Dorothynak hívják és a bulin találkoztam vele. Beszélgettünk és végig hallgatta a hisztimet és megértett. Nagyon kedves és aranyos lány. És ami a lényeg, fogalma sincs, hogy ki vagyok én.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezte értetlenül Harry.
- Nem tudja, hogy én vagyok Liam Payne! - mondtam egyszerűen ,boldogan. - Mikor a nevemet kérdezte beletörődött, hogy csak a keresztnevemet mondtam meg. Ráadásul olyanokat kérdezett, hogy hova járok suliba. Szóval gőze sincs, hogy mi az a One Direction. - meséltem izgatottan. De aztán a boldogságom tova szállt mert eszembe jutott, hogy nincs meg a száma.
- Mond csak, honnan szabadult? Már nem azért, de szerintem valami nincs rendben nála. Hisz nincs olyan ember a Földön aki még soha nem hallott rólunk. - csóválta meg a fejét Zayn. De engem nem érdekelt. Do más mint a többi lány. Ő különleges.
- Tök mindegy. Mivel mikorra megadta volna a számát hirtelen elrohant és így hiányzik az utolsó három szám. - húztam el a számat miközben a telefonomra böktem. Megsemmisülten fekdütem vissza az ágyba. Mindennél jobban látni akarom.
- Ez szopacs...- válaszolta Louis mire én csúnyán ránéztem. - Már nem azért, de én nem úgy ismertelek meg aki könnyen feladja az álmait. Ha tényleg annyira tetszik ez a lány akkor megtalálod az útját, hogy megkeresd. - összehúzott szemöldökkel figyeltem amit beszél. Louis mióta tud ilyen komolyan beszélni?
- Vigyázz vele, ugyanis az éjjel becsajozott és most azt hiszi, hogy Ő a nagy szerelem guru. - kuncogott Niall.
- Mi van? Ez komoly? Ki a csaj? - néztem rá értetlenül Loura aki csak elvörösödött. Szóval igaz mivel zavarban van.
- Paytonnak hívják és igen döööög. - röhögött miközben büszkén kihúzta magát. Kiváncsi vagyok milyen hosszú lesz a kapcsolatuk. - Majd bemutatom csak még melegedjük össze jobban.
- Szurkulunk Louis meg minden, de szerintem Liamnek most nagyobb segítség kell. - állította le Harry a répazabáló srácot majd újra mindenki felém fordult. - Szóval semmit nem tudsz róla?
- Igazából azt tudom, hogy melyik utcában lakik...
- Akkor meg miért nem mész oda és várod meg ott? - kérdezte Zayn. A szemeim felcsillantak majd a következő pillanatban a nyakába ugrottam és egy puszit nyomtam az arcára. A fekete hajú srác rögtön ellökött magától és letörölte az arcomat.
 - Zayn Te egy zseni vagy. - kiabáltam miközben a fürdőben szedtem magam rendbe.
Magam is meglepődtem, hogy milyen hamar elkészültem. Gyorsan beszálltam az autómba majd elindultam Do-ék utcája felé. Mikor oda értem leállítottam a motort és vártam. Van egy olyan sejtésem, hogy hamar összefutunk. De ha nem én képes vagyok rá várni egész nap, sőt még éjjel is...

Four

Tudom régen volt rész, de sajnos szarakodik a gépem :/ de ígérem megpróbálom megoldani :D köszönöm a komikat az előző részhez :P

Még a vér is megállt az ereimben mikor a fekete autó megállt a háznk előtt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Végső döntésem az volt, hogy Liam felé fordultam és vissza nyomtam a kezébe a telefonját majd sajnálkozva ránéztem.
- Mennem kell! - húztam el a számat és egy kedves mosolyt küldtem Liam felé majd a következő pillanatban gyors futásba kezdtem. Azonban még észre vettem a srác szomorú arcát. Remélem nem értette félre a dolgokat. Vagyis én nem direkt hagytam fakápnél hanem az apám végett. Ha nem jött volna pont most haza akkor szívesen beszélgettem volna még Vele. Ugyanis nagyon megkedvelte. Mondjuk ez elég hülyén hangzik hisz csak alig ismerem pár órája.
Mintha puskából lőttek volna ki úgy rohantam a házunk felé és mikor oda értem apa pont abban a pillanatban szállt ki az autóból. Rögtön egy közeli bokorba ugrottam és ott vártam meg míg az ajtóhoz sétál. Azonban mikor kinyitotta volna az ajtót az egyik gorilla állt előtte és elkezdtek beszélgetni. Gondoltam most jött el a pillanat, hogy vissza lopakodjak a fához és vissza másszak a szobámba. Nesztelen léptekkel indultam el az adott pontra és onnan vártam, hogy apa bemenyjen a házba. Mikor ez megtörtént gyors mozdulatokkal felmásztam a fára és egy ügyes mozdulattal beugortam az ablakon.
Megkönnyebülten felsóhajtottam és kifújtam a levegőt mikor megpillantottam, hogy nyitódik az ajtóm kilincse. Bepánikoltam és rögtön beleugrottam az ágyamba ruhástul majd nyakig betakaróztam, hogy ne lehessen észrevenni rajtam, hogy nincs rajtam pizsi.
A gyanúm beigazolódott, ugyanis néhány másodperc múlva apa csosszogott be és meg sem állt az ágyamig. Kicsit ideges voltam nehogy észre vegye, hogy most jöttem haza.
- Ébren vagy Dor? - kérdezte halkan. Erre én úgy csináltam mintha most keltett volna fel. Kómásan kinyitottam a szemeimet és úgy néztem rá. - Csak gondoltam megnézem, hogy minden rendben van-e. - persze azt jött megnézni, hogy tényleg az ágyamba vagyok-e. Már egy kicsit átlátszó amit csinál.
- Álmos vagyok. - mondtam mire Ő morgott valamit az orra alatt és úgy ahogy jött ki is ment. Mikor ez megtörtént rögtön kitagaróztam és egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Megint sikerült átvernem, ráadásul egy tökéletes estén vagyok túl. Hála Liamnek. Vajon fogom még valaha látni? Remélem igen, mivel szívesen töltenék el vele több időt. Te jó ég miket beszélek? Hisz még csak nem is ismerem rendesen. Létezik szerelem első látásra? Ezek szerint igen. De mi van akkor ha soha többet nem látom?
○○○
Hangos ajtócsapódásra keltem majd a következő pillanatban két test nehezedett rám. Rögtön kiment az álom a szememből majd szembe találtam magam Paytonnal és Hannahval. Mind két lánynak fülig ért a szája. A francba róluk elfeletkeztem. Még csak fel sem hívtam őket mikor eljöttem a buliból Liammel.
- Mond csak Do, Te mikor jöttél haza? - kérdezte rögtön Payton és bemászott mellém az ágyba. Mennyire tudtam, hogy most jön a faggatózás.
- És kivel? - vette át a szót Hannah és összekulcsolta a kezeit a melle alatt miközben egy bujkáló mosoly jelent meg a szája sarkában. Éreztem, hogy elpirulok ezért egy párnát tettem a fejem elé, hogy ne vegyék észre mennyire zavarban vagyok. - Talán bepasiztál?
- Kussolj! Apa otthon van és meghallhassa. - pisszegtem le, és kiszálltam az ágyamból majd kulcsra zártam az ajtómat, hogy esélye se legyen bejönni a szobámba. Belőle akár mit kinézek.
- Sikerült haza érned előtte? - kérdezte csillogó szemekkel Payton miközben én bólintottam egy nagyot büszkén. - Egyébként ez nagyon hülye vicc volt. Az egész bulit átkutattuk utánad, de neked egyszerűen nyomod veszett. - tette hozzá szemrehányóan. Azt hiszem ideje lenne elmondanom nekik a dolgokat, de mégis hogy? Én eddig még egy buliban se pasiztam be. Mármint most se pasiztam be, hiszen Liammel csak beszélgettünk meg hazakísért. Ha bepasiztam volna az azt jelentette volna, hogy Liam meg is csókol. De nem csókolt meg.
- Pedig ott voltam, csak éppenségel a teraszon beszélgettem...- mondtam sejtelmes hangnemben. A két lány szeme felcsillant majd mint a tini filmekben közelebb másztak hozzám és kérdően figyeltek.
- Kivel? - kérdezték egyszerre.
- Liammel. - válaszoltam egyszerűen majd a falnak dőltem és újra magam előtt láttam mogyoróbarna szemeit és mosolyogós arcát közben pedig a fülemben csengett szexi mély hangja. Mit nem adnék érte ha még egyszer hallhatnám. - Kimentem mert haza akartam jönni mikor kis híján elgázoltam ugyanis a lépcsőn ült és lógatta az orrát én pedig megsajnáltam. Kiderült, hogy szakítottak a barátnőjével én meg megvigasztaltam. És beszélgettünk...és olyan jó volt.
- Húha...úgy látszik valakit eltalált az ámor nyila. - röhögött fel Hannah mire én hozzá vágtam az egyik párnámat.
- Nem is igaz...vagyis nem tudom. Őszintén megmondva még soha nem éreztem ilyet. Alig aludtam valamit az éjjel mivel állandóan az Ő arcát láttam magam előtt. És mikor a mosolyára gondoltam akkor nekem is muszáj volt vigyorognom. - magyaráztam mire a barátnőim felkuncogtak.
- Te szerelmes vagy Do! Ez tök jó. - vigyorogta Pay boldogan és megölelt. Azonban én szomorúan elhúzódtam tőle.
- Tök mindegy mivel úgysem látom többet. Mikor beírtam volna a számomat a mobiljába akkora jött haza apa, ezért csak úgy faképnél hagytam. - sóhajtottam fel megsemmisülten és szétterültem az ágyon. Ha akkor nem jön haza apa, beírtam volna a számomat és talán már ma láthatnám.
- Ez hülyeség. Miért nem keresed meg facebookon vagy twitteren? - kérdezte Hannah. Magamba jót mosolyogtam a kérdésén. Persze egyszerű lenne ha tudnám a vezeték nevét. De nem tudom mivel nem mondta meg. Amúgy miért nem mondta meg? Ezen még nem is gondolkotam annyira.
- Megkeresném ha tudnám a vezeték nevét. De nem mondta meg. - válaszoltam és elhúztam a számat. Hannah és Payton elgondolkozott. Jó tudom elég hülyén hangzott, de akkor is ez az igazság. - Azt mondta, hogy csak simán Liamnek hívják. Ez normális dolog?
- Hát talán félt megmondani a nevét mivel olyan béna. Vagy pedig lehet egy tömeggyilkos és az egész ország Őt keresi.  - vont vállat egyszerűen Payton. Szerintem egyik sem igaz. Nem nézett ki gyilkosnak. Inkább cukinak.
- De azért megpróbálhatnád beírni...- mondta ismét Hannah mire én megsemmisülten fejbe csaptam magam.
- Hannah ugye ezt te sem gondoltad komolyan. Tudod mennyi Liam nevezetű srác él a Földön? - kérdeztem egy kicsit magasabb hangnemben. A lány sajnálkozva lesütötte a szemeit és nem szólalt meg többet. Jó szerintem ejtsük a témát. - És milyen volt a buli miután én leléptem? - kérdeztem. Payton elkezdett mellettem fészkelődni. Szóval megint bepasizott.
- Hát tudod megismerkedtem egy fiúval. - mondta vigyorogva. - Louisnak hívják. Louis Tomlinsonnak és egész éjjel vele voltam végül pedig megadta a számát és mikor elindultam ide hozzád felhívott és azt mondta, hogy látni akar. De ez még semmi. Képzeld el Ő az a Louis Tomlinson aki a One Direction nevezetű banda egyik tagja. - újságolta boldogan. Ebből az egészből csak annyit értettem, hogy végre ezt a srác nem használta ki, ugyanis eddig akivel össze hozta Őt a sors senki nem adta meg neki a telefonszámát.
- Ez csúcs. Ugye nem voltatok részegek? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel. Paytonnal semmit nem lehet biztosra tudni.
- Nem, mivel én is ott voltam. Ugyanis Louis bemutatott a banda másik tagjának Harrynek és táncoltunk meg smároltunk azonban nekem nem az esetem. - húzta el a száját Hannah. Nekik bejött az élet. Egyébként tök fura, hogy Hannahnak nem tetszik egy gazdag pasi aki ráadásul még híres is. Vagyis gondolom, hogy híres.
- Szuper. - sóhajtottam fel szomorúan. Az élet annyira igazságtalan. Nekik már annyi pasijuk volt én meg mikor megtalálom a tökéletes fiút aki nem csak kinézetileg hanem természetileg is tetszik, soha többet nem láthatom.
- Nyugi Do. Szerintem még úgyis fogod látni. - simogatott meg Payton kedvesen.
- Remélem. - bólintottam egy aprót...

Three

Mivel tegnap ismét összegyűlt elég komi ezért egyértelmű volt, hogy ma is teszek friss részt. Tudom még eléggé unalmasak a részek :/ de hamar változni fog :D Komizniiiii

- És Te hogyhogy itt vagy kint mikor bent van a buli?- fordult felém Liam és érdeklődve felhúzta a szemöldökét. Alig ismer öt perce, de úgy viszonyul hozzám mintha ezer éve ismernénk egymást. Amit igazából nem is bánnák. Mármint azt nem bánnam ha régebbről ismernénk egymást mert akkor könnyebben tudnék rajta segíteni. De így fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Igazából nem nagyon szokok fiúkkal társalogni az utóbbi időben apa miatt. Azonban most képtelen vagyok felállni erről a rohat kényelmetlen lépcsőről. Olyan mintha egy láthatatlan erő vissza nyomna és nem engedi magára hagyni Liamet. Elég csak ránéznem a meggyötört arcára és még azt is elfelejtem, hogy mit csinálok. Fáj arra gondolnom, hogy egy lány ennyire elintézte. Köztünk szólva irigylem a csajt. Még a vaknak is feltűnne, hogy Liam teljesen meg van érte őrülve pedig szakítottak.  És, hogy őszinte legyek ez a srác maga a főnyeremény mint kinézetileg mind természetileg. Könyörgöm láttatok Ti már a mai világban sírni egy fiút? Mert én nem. Mindegyikőjük teteti a nagy macsót meg a bunkóságot míg Ő kimutatja az érzéseit. Nem érdekli, hogy egy ismeretlen lány előtt bőgi el magát. Ez nálam pedig mindennel felér. Ráadásul egy csaj előtt sírja el magát.
- Hát mint ahogy azt az előbb említettem a barátnőmet indultam el megkeresni. - válaszoltam egyszerűen majd a szememet megütötte a telefonomom világító digitális óra. Már elmúlt egy óra. Tényleg haza kéne mennem mert ha apa előbb haza ér mint én akkor tényleg soha többet nem mozdulhatok ki a szobámból. - Azt hiszem ideje lenne megkeresnem mert a végén még itt hagy. - néztám rá sajnálkozva Liamre aki ez hallatán hirtelen elkapta a csuklóm pont úgy ahogy apa néhány órával ezelőtt. Az az Ő érintése tiszta más volt mint az apámé. Gyengéden fogta meg és húzott vissza a lépcsőre és ahol keze hozzá ért a bőrömhöz szint égetett. - Miért szakítottatok? - Oké ezt talán nem kellett volna megkérdeznem. Elég durván hangzott, de akkor is érdekelt.
Liam előre nézett majd aprót sóhajtott végül pedig az ég felé emelte a fejét.
- Tényleg érdekel? - kérdezte csendesen.
- Oké ha nem akarsz rá válaszolni nyugodtan megmondhatod. Hisz ki vagyok én, hogy kérdezősködjek a magánéletedről mikor azt sem tudom, hogy valójában ki vagy. - hadartam el egy szuszra mire Liam picit elmosolyodott.
- Te tiszta más lány vagy mint akikkel valaha találkoztam. És hidd el rengeteggel volt már dolgom.  - most nem tudom, hogy ezt bóknak-e szánta vagy mi. Szóval Ő olyan népszerű srác lehet a sulijába. - És nehogy félre érts nekem ez nagyon bejön, csak pusztán nem értelek. Például most is miért vagy velem mikor rég bent kéne lenned és táncolnod a többi pasival akik nyomulnak rád.
- Nem szeretek nyilvánosan táncolni, úgy ahogy smárolni se. Sőt undorodok tőle mikor meglátok valakiket a járda szélén smárolni. Gusztustalan. - mondtam el a véleményemet, Liam pedig felkuncogott. Most ezt komolyan elmondtam neki?
- A barátnőmet Daniellenek hívták és két éve ismerkedtem meg vele. Szerelem volt első látásra. Az egyik haverom Harry hozott össze vele mivel nem volt merszem randira hívni ugyanis Dani öt évvel idősebb tőlem. - szemeim kikerekedtek ugyanis nem hittem volna el, hogy elmondja. Amúgy ki az a Harry? Mindenesetre belőle csak úgy dőltek a szavak. - Mégis összejöttük és jól megvoltunk idáig. Állandóan azt mondogatta, hogy szeretne megállapodni amit én meg is értettem hisz lassan huszonöt éves lesz. Persze, hogy férjhez akar menni és gyereket akar.És akkor valami megromlott kettőnk között. Megmondtam neki a véleményemet, hogy velem ez az egész még nem fog össze jönni mivel ha azt vesszük még én is gyerek vagyok. Könyörgöm még csak húsz éves leszek persze, hogy nem akarok nősülni gyereket meg pláne nem. - levegőt vett én pedig barátságosan megsimogattam a kezét mire Ő hálásan rámnézett. Ez azért durva. Vagyis én totál abba voltam, hogy a csaj megcsalta vagy valami ilyesmi. De ez annál sokkal rosszabb. - Végül pedig besokalt. Azt mondta, hogy ennek így nincs értelem mivel már nem akar várni. Összecsomagolt és magamra hagyott. Azt vesszük barátsággal váltunk el amint én kétlek ugyanis már a telefont sem veszi. Nekem pedig rohadtul fáj. Otthagyott a lakásban az emlékekkel. De Te ezt úgysem érted, hisz nem veszítettél el senkit akit szívből szerettél. - az utolsó mondata egy kicsit rosszul esett. Még, hogy én nem tudom milyen elveszíteni valakit? Ő csak a barátnőjét veszítette el míg én az anyámat. Na melyik a jobb?
- Ebben nagyon nincs igazad. Te csak a barátnődet veszítetted el. Kíváncsi lennék, hogy állna a szád ha anya nélkül kellett volna felnőnöd. - mondtam komoran mire Ő elfehéredett és csak tátogott mint egy hal.
- Ne haragudj Do, én nem tudtam. Sajnálom. - sütötte le a szemeit szomorúan. Megenyhült rajta a szívem. Azért nem kellett volna ennyire magára vennie.
- Honnan tudhattad volna, hiszen csak ma láttál először. - mondtam kedvesen. Ideje lenne más felé terelni a témát. - És hova jársz suliba? - kérdeztem mire Ő elgondolkozott. Ezen komolyan gondolkoznia kell? Ráadásul olyan furán végig mért. Mintha valami ocsmány dolgot kérdeztem volna.
- Öhm...magántnuló vagyok. - mondta végül.
- Miért?
- Mert...mert sokat utazok. -szemeim felcsillantak és izgatottan fordultam felé. Tudni illik imádok utazni. Eddig sajnos még nem jutottam el sok helyre, de tervezem. Vagyis ha leérettségizek Paytonnal és Hannahval elterveztük, hogy útnak indulunk a nagyvilágba. Ki tudja mi fog belőle kisülni.
- Imádok utazni. - mondtam mire Liam hangosan felnevetett. A házból ismerős dallam ütötte meg a fülem a fejemmel pedig elkezdtem mozogni a zene ritmusára. - Hú ez a kedvenc dalom. - pillantottam rá mire beletúrt a hajába.
- Van kedved táncolni? - kérdezte aggódva. Kicsit meglepődtem a kérdésén. Olyan fura volt hallani ezt az Ő szájából. Eddig azt hittem, hogy szomorú a szakítás miatt most meg már táncolni akar.
- Az előbb mondtam, hogy utálok nyilvánosság előtt táncolni. - utasítottam vissza. Nem akartam megsérteni vagy valami.
- Ki mondta azt, hogy az emberek előtt táncolj? Azt kérdeztem, hogy van-e kedved táncolni. - ismételte meg a kérdését majd a kertre mutatott. Elgondolkoztam. Mi van ebben a srácban ami ennyire megfogott? Talán a kedves mosolya? Vagy a szemei? Nem tudom, de valami megfogott benne.
- Az apám tuti megöl ha előbb haza ér mint én, a barátnőm eltűnt és szarik még csak felhívni is, én pedig itt beszélget egy sráccal akinek még a vezetéknevét se tudom mégis tökre bírom. - mondtam magamnak miközben elsátáltam a kert közepére. Mikor megfordultam láttam, hogy Liam még mindig a lécsőn ül és szomorúan nézegeti az ujjait.  - Liam nem jössz? - erre a kérdésemre felkapta a fejét majd sugárzó mosollyal megindult felém. 
- Azt hittem, hogy mész és megkeresed a barátnődet. - nézett rám miközben kezeit a derekamra csúsztatta én pedig az enyéimet a nyaka köré fontam és úgy kezdtünk el mozogni a zene ritmusára. Ez a cselekedetemet belevésem az emlékeimbe ugyanis eddig még soha nem táncoltam ismeretlen sráccal.  - Ha akarod szívesen haza viszlek. - tette még hozzá. Félve de bólintottam egyet. Nem kell neki a házunk előtt kitennie. Mármint nem tanácsos ha vadidegen ember meglátja, hogy hol lakunk. - Tudod én is tökre bírlak. - felkuncogtam.
- Igen és ez után az jönne, hogy smárolunk és összejövünk...
- Közben elered az eső és boldogan élünk míg meg nem halunk. - fejezete be helyettem majd mind ketten elnevettük magunkat. Amikor hirtelen megszólalt a telefonja. Derekamat rögtön elengedte majd előhalászta a farmerja zsebéből a mobilját és elolvasta az üzenetét.  Végül pedig riadtan rám nézett. - Van kedved egy kis esti futáshoz? - kérdezte kíváncsian.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem értetlenül, de néhámy pillanat múlva választ kaptam a kérdésemre ugyanis a házban lévő tömeg hirtelen megindult felénk. Liam elkapta a kezem majd elkezdett velem együtt futni. Mikor kiértünk az utcára megtorpant. - Hol a kocsid?
- Asszem a srácok elvitték. - mondta sajnálkozva.
- Semmi baj én úgyis itt lakok pár utcával arrébb. - mondtam majd egy remek ötletem támadt. - Ha akarsz haza kísérhetsz. - szemei felcsillantak majd boldogan sétált mellém és indultunk el a kihalt úton. Igazából még mindig nem jöttem rá, hogy honnan jött az a nagy tömeg. De jelen pillanatban nem is nagyon zavar.
Az út viszonylag gyorsan eltelt mivel az egészet végig beszélgettük. Mikor bekanyarodtunk az utcánkba én megálltam és felé fordultam.
- Innen már magam is haza találok. - láttam rajta, hogy valamit kérdezni akar.
- Figyelj Do én csak azt akartam...hogy estleg ha lenne kedved...
- A telefonszámomat akarod? - kérdeztem vigyorogva.
- Igen mivel egyszer ha úgy lesz kedved lóghatnánk együtt meg ilyesmi. - mondta akadozva miközben felém nyújtotta a mobilját, hogy írjam bele a számom. Épp elkezdtem írni mikor az utca másik végéről egy ismer fekete autó kanyarodott be.  A francba az apa kocsija...

Two

Itt is van a kövi rész mivel tegnap kaptam komikat. Ha ehhez is össze jön annyi akkor lehet róla szó, hogy holnap is lesz friss rész :D

-Komolyan az volt az a nagy ötleted, hogy kimászunk az ablakon? – fordult felém Payton miközben én kinyitottam az ablakot, hogy megbizonyosdja arról, hogy apa gorillái a házban vannak-e. Szerencsémre az elméletem bevállt mivel a földszintről hangos nevetés szűrődött fel ami azt jelentette, hogy épp valamilyen értelmetlen műsort néznek. Vissza fordultam barátnőm felé és vigyorogva bólintottam egyet. – Ugye most csak hülyülsz? Nézz rám miniszoknyában és magassarkú cipőben vagyok. Te pedig azt akarod, hogy lemásszak egy fáról és ezt mind síri csendben. – nem tudtam eldönteni, hogy most az miatt fél mert leesik a fáról vagy pedig a ruháját félti. Paytont nehéz kiismerni.

- Ne hisztizz itt nekem. A te ötleted volt, hogy mennyük bulizni. Hát tessék már csak egy fa választ el a pasiktól meg az alkohol szagtól. – mutattam ki az ablakon mérgesen. Tudtam ezzel a dühkitörésemmel meggyőztem a barátnőmet. Paytonnak több se kellett. Megigazította a mini bőrszoknyáját majd egy ügyes mozdulattal rálépett a legközelebbi faágra. Elég életveszélyesen nézett ki ahogy a tűsarkújában próbálta magát átverekedni az ágok között. Egyszer csak fájdalmasan felszisszent mire én rögtön lepisszegtem és fülemet hegyeztem, hogy senki nem-e hallotta meg. – Mondom csendben.

- Bele állt a seggembe egy faág. – nyöszörögte halkan. Nevetve felhorkantottam majd úgy döntöttem, hogy követem a példáját. Milyen jó, hogy én lazábbra fogtam a témát. Soha nem járok bulizni szoknyában mivel akkor mindig letapiznak a részeg disznók. Én pedig nem akarok egy buliban pasit összeszedni mivel azok mind köcsögök. Először mind azt játsza, hogy milyen kis cukik majd idővel mikkora komolyabbra fordulna a dolog kiderül, hogy csak azért jöttek össze velem mert a szexre kellettem. Undorodom tőlük. Convers cipőmben gyorsan végig másztam az ágakon majd sikeresen leugrottam Payton mellé és gyorsan elrohantunk a házunktól nehogy feltűnést keltsünk. Tudtam én, hogy jó ötlet az ha kimászunk az ablakon. Senkinek még csak fel sem tűnt.

Payton gyorsan kinyitotta az autója ajtaját majd mind ketten halkan beszálltunk Ő pedig beindította a motort. Remélem nem fog feltűnni, hogy eltűnt a ház elől az autó. Őszintén megmondva egy kicsit izgulok. Ha apa véletlenül rájön, hogy kiszöktem tényleg végem van és nem csak nekem hanem Paytonnak is. Jókor kezdek el aggódni, nem igaz. De egyszerűen már annyira az agyamra megy, hogy állandóan próbál magához láncolni és nem ad teret nekem. Fiatal vagyok még és élvezni akarom az életet. Nem pedig a szobámban dögleni egész nap. Más korombeli lánynak már ígyis egy csomó pasija volt. Tavaly összejöttem egy Keaton nevezetű sráccal. Egy hónapig találkozgattunk majd meghívtam magunkhoz és bemutattam az apámnak. Másnap Keaton egy monoklival jött a suliba és soha többet nem állt szóba velem. Később kiderült, hogy apa elintézte és megfenyegette hogyha még egyszer a közelembe mer jönni akkor az életével játszik. Pedig tényleg nagyon tetszett a srác, ráadásul piszok jól csókolt. Azóta pedig nem nagyon randizgattam mivel féltem, hogy apa a többi pasimat is elintézné. Nem értem, hogy mire jó ez neki. Így csak még jobban megutáltatja magát velem.

Nagy mélázásomból az zökkentett ki, hogy Payton megállt egy hatalmas ház előtt ahonnan hangos zene szűrődött ki. Rögtön tudtam, hogy megérkeztünk Hannahékhoz. Payton vigyorogva kiszállt én pedig egy hatalmas sóhajtás kíséretében követtem a példáját. Rengetegszer voltam már Hannahéknál, és mindig is nagyon tetszett a házuk. Hisz ki ne élvezné ha ekkora medence lenne a kertjében, ami igaz most tele van egy csomó tinivel akik épp abba hánynak. Tipikus házibuli ahol minden második ember részeg. Szorosan Payton mellett maradtam aki már most javában riszálta a seggét és a kezében egy pezsgőspohár landolt. Megcsóváltam a fejem, a tekintetemmel pedig Hannaht kerestem, hogy köszönhessünk neki. De a lány helyett egy csomó idegen fazont pillantottam meg. Szinte mindenki táncolt és szórakozott. Talán ha nem lennék ideges még én is el tudnék lazulni. De ma valahogy képtelen vagyok mivel igazából el sem akartam jönni.

-Csajooook! – ijedten felugrottam majd Paytonnal együtt fordultunk meg és taáltuk szembe magunkat Hannahvolt. Már a hangjából meg tudtam állapítani, hogy egy kicsit sok ivott ami nála nem jó mivel akkor teljesen lökött. Szó nélkül megölelt minket majd a kezében lévő vodkás poharat a kezembe nyomta. – Jó a buli mi?

- Igazából csak most jöttünk szóval még nem tudtunk annyira elvegyülni. – magyarázta Payton közben pedig a táncoló embereket nézte. Gondolom most keresi az áldozatát akikre rányomulhat. Payton már csak ilyen. Kiszemel magának egy pasit és egész éjjel azzal nyomul majd az ágyban kötnek ki reggelre pedig mind ketten elfelejtik, hogy mi is történt. Nála csak egy a lényeg : a pasi gazdag és menő legyen.

- Akkor ezen sürgősen változtassatok ugyanis egy csomó menő ember van itt. Mint például az a srác aki pont téged kémlel Pay...- Hannah egy kanapéra mutatott ahol tényleg ott volt egy srác. Haja kócosan pihent a fején, tengerkék szemeivel pedig a barátnőmet kémlelte.  Payton sugárzó mosollyal az arcán megindult az idegen srác felé, de én a karja után kaptam és megállítottam.

- Azt mondtad, hogy nem hagysz magamra. – sziszegtem a fogaim között mérgesen. Már nem egyszer lejátszotta velem ezt az egészet. Ő elmegy inni meg táncolni engem meg magamra hagy egy csomó részeg ember között. – Szépen együtt maradunk és kész. – zártam le a témát és a pulthoz húztam a mérges lányt. Mind ketten felültünk egy bárszékre majd a táncoló népséget kezdtük el nézni. Az idő csigalassúsággal telt én pedig idegesen nézegettem a mobilom kijelzőjét. Éjfél is elmúlhatott már mikor úgy döntöttem, hogy ideje haza mennünk. Payton felé fordultam, hogy szóljak neki mikor rémület lett úrrá rajtam.

Eltűnt! Ezt nem hiszem el, megint magamra hagyott. Mérgesen felálltam majd elkezdtem keresgélni. A tancolók között nem volt és a mosdóban sem. Meg akartam kérdezni Hannahtól, de Ő meg épp el volt foglalva egy göndör hajú srác nyelvével. Tehetetlenül indultam ki a hatalmas házból mivel arra a döntésre jutottam, hogy felhívom viszont ilyen hangzavarban úgysem hallanám meg amit beszél.

Idegesen kinyitottam a bejárati ajtót majd gyors léptekkel levágtattam a lépcsőn közben pedig a mobilommal babráltam mikor kis híján majdnem átgázoltam valakin. Éppen, hogy csak meg tudtam állni az utolsó előtti lépcsőfokon, ugyanis az utolsón egy srác ült. De vesztemre megérezte, hogy neki mentem. Fejét hátra emelte, hogy megnézze mi történt.

-Bocsi ha véretlenül megütöttelek, csak nem vettelek észre mivel a telefonomat piszkáltam. – kértem tőle gyorsan bocsánatot. Nem válaszolt semmit. Fejét újra előre hajtotta és akkor vettem észre, hogy Ő is a telefonját bámulja. – Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot akkor ne itt üldögélj mivel lehet valaki tényleg úgy neked megy, hogy lefordulsz a lépcsőről. – mondtam kedvesen. Aranyos srác volt ami nagy szó egy ilyen buliban. Mármint helyes fiúkba nehezen ütközik az ember.

- Ahhoz láthatalannak kéne lennem, ami sajnos nem vagyok. – mondta szexi mély hangon. Fura mód még mindig a telefonját bámulta. Eluralkodott rajtam a kíváncsiság és fölé hajoltam, hogy megnézhessem mit néz annyira. Tudom bunkóság volt, de akkor is érdekelt. Na nem mintha érdekelne a srác vagy valami, csak pusztán helyes és kész. – Csinos lány, gondolom a barátnőd. – szólaltam meg mikor megláttam a képet. Mivel egy képet nézegetett amin Ő volt és egy barna göndör hajú lány. És tényleg nagyon szép volt. Gúnyosan felhorkantott majd újra rám emelte azokat a mogyoróbarna szemeit.

- Igazából a volt barátnőm. Néhány hete szakítottunk. – mondta csendesen és látszott rajta, hogy fáj neki róla beszélni. Az a csaj nem volt normális. Ilyen aranyos srácot, hogy volt szíve dobni?

- Oh sajnálom, nem tudtam. – húztam el a számat. Azt hiszem most jött el az ideje, hogy lelépjek mivel ez egy kicsit cikis helyzet volt. – De szerintem attól még, hogy a közös képeteket nézegeted nem fog vissza jönni. Mármint ha eddig nem akarta újra kezdeni akkor ez után sem fogja. De ki vagyok én, hogy bele beszéljek az életedbe mikor még nem is ismerjük egymást. – tettem hozzá majd el akartam menni. Lassan kitértem a testét és a kaput vettem irányba mikor utánam szólt.

- Érdekel, hogy miért szakítottunk? – kérdezte. Én vissza fordultam és gyáván, de bólintottam majd vissza sétáltam Ő pedig arrébb csúszott így mind ketten kényelmesen elfértünk a lépcsőn. Most már tuti, hogy apa kinyír. De akkor is van valami ebben a srácban ami megfogott. – De ha van jobb dolgod nyugodtan el mehetsz. Nem kényszerítelek, hogy hallgasd végig a siránkozásom.

- Szívesen végig hallgatlak és ha kell segítek is. Őszintén megmondva még örülök is, hogy beléd futottam mivel már nem bírtam oda benn. – fejemmel a ház felé böktem. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán. – Amúgy is így legalább a barátnőm tovább él. Mert ha megtalálom az szentség, hogy szétrúgom a seggét. – duzzogtam magamban.

- Vicces vagy. – nézett a szemeim közé mire én elpirultam és ezt észre vette, mivel tekintetét újra a telefonjára szegezte. Elkomorultam .

- Szeretted Őt igaz? – kérdeztem csendesen mire bólintott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kivettem a telefont a kezéből majd megnyomtam a törlés gombot, hogy többet ne tudja nézegetni a képet. – Felejtsd el Őt. Ha Ő is annyira szeretett volna téged akkor nem szakított volna veled. Tudom milyen érzés az mikor elveszítesz valaki olyat akit nagyon szeretsz. – mogyoróbarna szemeiből egy könnycsepp csordult ki amit gyorsan le is törölt majd kínlódva felnevetett.

- Gondolom most egy puhány pöcsnek tartasz aki mindenen elbőgi magát. – temette arcát a tenyereibe.

- Nem, inkább csodállak mivel enyire tudsz szeretni ami egy fiúnál nagy szó. – mondtam kedvesen. Tenyereit leemelte az arca elől majd hálásan mosolygott egyet. – Még be sem mutatkoztam. A nevem Dorothy McClinton, de mindenki csak Do-nak, vagy Dor-nak becéz. – mosolyogtam én is rá.

- Az én nevem pedig Liam.

- Liam mi? – kérdeztem kíváncsian. Zavartan rámnézett majd összehúzta a szemeit. Pár pillanatig kémleltem majd vállat vont.

- Csak simán Liam. – fura volt, hogy nem akaja megmondani a vezetéknevét, de nem nagyon izgatott.

- Hát akkor örvenedek simán Liam. – mondtam nevetve mire Ő is felnevetett. Valahogy ez a vidámság jobban illett neki mint az a mélabús pofa.

One

Mivel a másik blogomban most Louis a főszereplő és szokás szerint nem tudtam a fenekemen maradni ezért bele kezdtem egy másik törtiben ahol a Liam fanok élhetik ki a vágyaikat :D 5 komi után jön a köviiiii.

-Nem is tudom Payton, szerintem ez veszélyes. – ültem vissza az ágyamra közben pedig elkezdtem idegesen rágni a körmeimet. Nem is értem, hogy miért parázok ennyire, hisz még el sem mentünk.

- Ne csináld ezt Dor. – ülte le mellém Ő is majd elkezdte rosszállóan a fejét csóválni. – Te magad mondtad, hogy az apád elmegy és csak hajnalban jön haza. Addigra pedig már mi is rég otthon leszünk. – erőszakoskodott mire én elgondolkoztam. Komolyan megér nekem ennyit egy vacak buli? Ha apa rájön, hogy a tudta nélkül elmegyek bulizni akkor nekem végem van. És ezt komolyan mondom. Ugyanis apa néha eléggé...félelmetes tud lenni. És ez még szép kifejezés rá. – Könyörgöm ez Hannah bulija. Tudod mennyi menő ember meg van hívva? Rengeteg! Ráadásul tele lesz egy csomó jó pasival is. – gondolhattam volna, hogy erre megy ki az egész.

Ahogy ismertem Hannah meg sem lepődök a menő és gazdag embereken. A szülei gazdagok és mindent meg tudnak adni egyszem lányuknak. Na nem mintha én panaszkodhatnák mivel nekem is megvan mindenem. Várjunk csak azt mondtam, hogy mindenem? Nos Hannaht a szülei imádják és szeretik és rendes családi háttere van. Még én félig árva vagyok és volt akkora szerencsém, hogy végig nézhettem ahogy anyámat egy csapat stukkeros pasi agyonlövi. Tényleg nagyon nagy élmény volt. Ráadásul apa azóta teljesen begojózott. Mivel már csak én vagyok neki ezért minden áron meg akar mindentől védeni. De nem szeretetből csinálja hanem a munkája végett. Pusztán csak nem akarja, hogy még egy családtagot a szeme előtt lőjenek le az ő hibájából. Pedig ezzel tisztában kellett volna lennie mikor belépett a maffiákhoz. Remélem tudjátok, hogy kikről beszélek. Ha nem gyorsan felvázolom.

Teszem azt van egy szerencsétlen pasas akinek nagyon kell pénz. Ezért elmegy egy ilyen nagy házban lévő pasashoz aki állandóan feket kocsikkal hajkurászik, majd pénzt kér tőle. A menő pali rögtön ad neki, de pontosan megmondja az időpontot, hogy mikorra kell vissza adnia a lét plussz kamattal. A szerencsétlen pasas rábólint és megígéri, hogy az adott napra ott lesz a zsé. A nap eljön, a maffia tag vár egy eldugott kis helyen, ami leggyakrabban egy sötét sikátor és a szerencsétlen pasas megérkezik majd közli, hogy nincs meg a pénz, de ígéri, hogy hónap végén vissza adja. A maffia tag bólint és közli, hogyha nem lesz meg a pénz megöli. A hónap vége elérkezik, csak ezúttal más helyen találkoznak, hogy ne legyen olyen feltünő. Mind ketten ott vannak, de a pénz még mindig nincs meg. A maffia tag bepipul és egy ügyes mozdulattal lelövi a szerencsétlen pasast majd a holtestét ott hagyja.

Gusztustalan mi? Szinte minden áldott nap megjelenik a házunkban ilyen alak aki nem tudja vissza adni apámnak a pénzt és könyörögnek, hogy ne bántsák őket. Mellesleg jóval kezdenek ki ugyanis az évek alatt apa lett a maffiák vezetője. És, hogy mivel érdemelte ki ezt a nemes címet? Nos rengeteg embert ölt és lopott meg szóval Tőle félnek a legjobban.

Nem is csodálom, hogy nem tud már a tükörbe nézni és paranoiás. Állandóan megfigyelés alatt tart mivel fél, hogy nehogy velem is az történjen mint anyával. De engem már kezd idegesíteni. Magához akar láncolni és nem hagyja élni a magánéletemet.

-Oké, de meg kell várnunk míg apa lelép. – bólintottam rá vigyorogva. Nem vagyok normális, hogy belé mentem ebbe. De akkor is olyan meggyőzően beszélt. Imádom Hannah bulijait...már mint azokat amelyekre eddig el tudtam lógni. Ugyanis elég nehéz kicselezni apa testőreit akiket felbérelt, hogy vigyázzanak rám.

- Az már piskóta a számunkra. Emlékszel a múltkori esetre mikor Hannah hashajtót tett a kávéjukba? – kérdezte jókedvűen Payton miközben felállt a tükörhöz sétállt és elkezdte nézegetni benne. Magamban jót derült az akciónkon. Viszont apa rájött, és egy hónapig a szobámban tartott.

- Most mást kell kitalálnunk amire nem jönnek rá ilyen könnyen. – én is felálltam majd elkezdtem járkálni fel-alá a szobámban a megoldást keresve. Ha szerencsém van senki nem jön rá, hogy elmentünk és akkor nem lesz semmi bajom. De ha az ellenkezője fog történni akkor megint bezárnak a szobámba, Payton pedig nem fogják a közelembe engedni. Megint a tűzzel játszom.

A szekrényemhez sétáltam, hogy megnézzem mit fegyek fel mikor nyitódott az ajtóm és megjelent a szobámban apa a maga kemény alakjával. Gondolom látottok már a filmekben maffiákat. Fekete öltözék, megnyúzott arc. Na az én apám pont ilyen. Pedig régen mikor még anya élt, olyan kedves arca volt. Imádtam vele játszani. De ez már elmúlt. Állandóan komoly és parancsolgató. Őszintén megmondva azt sem tudom megmondani, hogy mikor láttam utoljára nevetni. Nem tudok rájönni, hogy miért jó neki ez. Élvezettel öl meg más embereket? Ez nem normális dolog. Elfelejthetné már anyát és túlthetné magát rajta. Magát hibáztatja anya haláláért ugyanis szerinte azokban a férfiaknak Őt kellett volna megölniük nem a feleségét mivel Ő nem vitte el a pénz a megadott helyre. Olyan mindegy, mivel aznap mindehogy megöltek volna valakit.

-Kicsim ma este el kell mennem és csak későn érek haza. – kezdte el mondani fagyosan a megszokott szövegjét. De ha megkérdezném, hogy hova megy rögtön letámadna, hogy semmi közöm hozzá. Biztos megint megy eltenni valakit lábalól. – Tudod a szabályt. Ne hagyd el a házat. De ha mégis megpróbálnád Tom és Jack itthon marad. – tette még hozzá. Unottan megforgattam a szemeimet de bólintottam.

- Azért Payton ittmaradhat ugye? – húztam fel a szemöldökömet és összekulcsoltam a kezeimet. Annyira utálom az életemet. Amint leérettségizek rögtön itthagyom Őt és nem fog tudni parancsolgatni nekem.

Először nem válaszolt csak ránézett a vörös hajú lányra aki megszeppenve tűrte a nézését.

-Egyszer mondom el Dorothy...- lépett közelebb felém majd megszorította a csuklóm mire én fájdalmasan felszisszentem. -...ha megpróbálasz túljárni az eszemen soha többet nem engedlek ki a szobádból. – nézett a szemeim közé félelmetesen. Nyeltem egyet és kirántottam a csuklóm a szorításából. Már megszoktam, hogy megfenyeget. Csak az a gond nála, hogy komolyan is gondolja.

Végül sarkon fordult és elsétált az ajtó felé.

-Viszlát Mr.McClinton és jó szórakozást a programjához. – szólt utána Payton, de rögtön meg is bánta ugyanis apa küldött felé egy gyilkos pillantást majd úgy csukta be maga után az ajtót. A barátnőmnek több sem kellett. Riadtan pislogott rám és várta, hogy mondjak valamit. – Do, most mi lesz? Én el akarok menni abba a buliba és Hannah is számít ránk. Amúgy milyen progjamja van az apukádnak? – na igen azt el felejtettem mondani, hogy egyik barátnőm se tudja, hogy apa maffia és nem is fogják megtudni mivel akkor nekem végem lenne.

- Nyugi Payton eljutunk. – fordultam felé nyugodtan és az ablakra böktem. Kit érdekelnek a gorillák akiket rám uszított. Úgyis a TV előtt vannak szétterülve a szobámba pedig úgysem mernek bejönni. Milyen jó, hogy anya egy fát ültett az ablakom alá. Így tök könnyen ki tudunk mászni. Payton rögtön vette a lapot a szemei pedig felcsillantak. Senki nem fog velem ilyen hangnemben beszélni. Én nem félek Tőle...