Five

Sziasztok. Mivel ma volt kedvem írni ezért hoztam is a friss részt :D

Liam Payne

Csak álltam és néztem ahogy Do-t teljesen elnyeli a sötétség. Még csak arra sem adott időt, hogy tudjak Tőle rendesen elköszönni. Vajon miért kellett ilyen hamar elrohannia? Talán ezt soha nem fogom megtudni. Viszont megvan a telefonszáma ami azt jelenti, hogy akár melyik nap újra találkozhatunk, mivel szerintem nem fog ellenkezni. Vagyis ha nem akarna soha többet látni akkor még a telefonszámát sem adta volna meg.
Fogalmam sincs, hogy miért érdekel ennyire, hiszen alig ismerem. Azonban egyvalamit tudok vele kapcsolatba. Meg akarom szerezni. Azt akarom, hogy a barátnőm legyen! Hülyeség mi? Hisz reggel még Danielle miatt siránkoztam most meg szerelmes lettem egy lányba akiről alig tudok valamit. Ha ezt valakinek elmondanám tuti, hogy elmegyógyintézetbe záratna. Amit jelen pillanatban nem is csodálnák. De nem érdekel. Ranira fogom hívni már holnap!
Mosoly húzódott a számra miközben irányt változtattam és elindultam haza a sötét utcán. Talán jobb lenne ha felhívnám Pault, hogy jöjjen el értem mivel akár melyik percben felismerhet valaki az utcán. Ez pedig a másik ok amiért egy szempillantás alatt a szívembe lopta magát. Ugyanis fogalma sincs, hogy ki vagyok! Annyira jó érzés, hogy nem a sztár lássa bennem és normálisan tud beszélgetni velem, ami az utóbbi időben nem sokszor adatott meg nekem. Egyébként nem értem, hogy miért nem ismert fel. Nem egózásból mondom, de még a csapból is a mi zenénk folyik és szinte az összes újság elején a mi képünk virít. Lassan már többet nevetek a címlapokon mint egy fogpaszta reklám modell.
Kicsit megkönnyebültem mikor a villa elé értem ahol síri csend fogadott. Ezek szerint a srácok még nem értek haza, vagy pedig olyan részegek voltak, hogy rögtön kidőltek. Ahogy Őket ismerem én az utóbbira voksolok. De aztán kitudja.  Mindenesetre nesztelen léptekkel indultam fel a szobámba, majd csuktam be magam után az ajtót és kezdtem el levenni magamról a ruháimat. A nadrágzsebemből elő halásztam a telefonomat azonban kísértést éreztem arra, hogy írjak egy üzenetet Do-nak. Fogalmam sincs, hogy miért támadt ez az ötletem. Talán azért, hogy vágódjak be nála vagy valami.
Leültem az ágyamra és az első amit észre vettem a telefonomon az a háttérképem volt. És mi volt ebben a furcsa? Az, hogy már nem Danielle virított ott. Hát persze, Do kitörölte az utolsó közös képünket, hogy ne szenvedjek többet. És jól csinálta! Vigyorogva megcsóváltam a fejem és úgy kezdtem el keresni a nevét a névjegyzékbe majd mikor megláttam boldogan kattintottam a hívás gombra, de az nem csögött ki. Értetlenül emeltem el a fülemtől, hogy megbizonyosodjak róla mi lehet a baj. Nem kellett sokat gondolkoznom a problémán ugyanis rögtön kiütötte a szemem, hogy az utolsó három szám hiányzik. Nem írta be az egész számát mivel pont akkor rohant el.
Remek, most mégis hogyan fogok vele megint találkozni? London hatalmas város esélyem sincs csak úgy véletlenül belé ütközni. Ráadásul csak az utcáját tudom, de azt nem, hogy melyik házban lakik. Pedig én fogok vele találkozni! Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan.
○○○
- Leeyum ébresztőőőő...- hála Louis kedves ébresztésének a padlón kötöttem ki miközben Ő, Niall, Zayn és Harry az ágyamon röhögtek a balesetemen. Fájó seggel tápászkodtam fel és dőltem vissza búsan az ágyba. Egész éjjel Do-n járt az eszem. Ilyen béna is csak én lehetek. - Mi az édesem, miért lógatod az orrod? - günnyögött tovább. Unottan vállat vontam.
- Csak nem elvitte a nyelved az a cica akivel tegnap este enyelegtél. - húzogatta fel-le a szemöldökét Harry.
- Magadról beszélsz Hazza? - kérdeztem bunkón. Ő nem válaszolt csak a göndör hajába túrt. Elfelejtettem, hogy Őt nem zavarják ha a csajokkal piszkálják. De engem igen ugyanis nem vagyok az a csajozós típus. Hisz Daniellel is évekig jártam szóval hűséges típus vagyok.
- Komolyra terelve a témát. - vette át a szót Zayn majd megköszörülte a torkát mintha valami fontos dolog lenne készülőben. - Ki volt az a lány akivel leléptél? És ne tagadd le ugyanis mindent láttunk. - a végén kacsintott egyet. Komolyan átmentek plázacicába vagy mi? Tök buzisan hangzik ez az egész. A lányok szokják így faggatni a barátnőjeiket.
- Ti követtetek engem? - kérdeztem a kelleténél egy kicsit hangosabban. - Mik vagytok Ti FBI vagy mi a szar? - a négy srác csak vigyorgott mintha élveznék a helyzetemet.
- Elég feltűnő jelenség voltatok. - válaszolta Niall kuncogva. Szóval leskelődtek utánam. Pedig azt hittem, hogy észre sem vették mikor leléptem. - Mellesleg csak azt láttuk mikor szorosan egymás mellett elindultatok valahova. Azt is csak azért láttuk mivel akkor lepték el a buli a directionerek. - hát így mindjárt más. De akkor is ez csúnya dolog volt tőlük.
- Gyerünk Liam, nyögd már végre ki...- kezdett el rázogatni Louis, hogy beszéljek. Szó szerint a pizsimet tépte és úgy rázott. Kis híján kidobtam a taccsot, de mindegy.  - Ki volt az a bombázó? Mikor mutatsz be neki? Összejöttetek?
- Oké elmondom, csak engedj el ha nem akarod, hogy Vukkos legyen a felsőd. - szóltam gyorsan mire Ő hirtelen elengedett és tisztes távolságba ment tőlem. Szerencsére. - Szóval Dorothynak hívják és a bulin találkoztam vele. Beszélgettünk és végig hallgatta a hisztimet és megértett. Nagyon kedves és aranyos lány. És ami a lényeg, fogalma sincs, hogy ki vagyok én.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezte értetlenül Harry.
- Nem tudja, hogy én vagyok Liam Payne! - mondtam egyszerűen ,boldogan. - Mikor a nevemet kérdezte beletörődött, hogy csak a keresztnevemet mondtam meg. Ráadásul olyanokat kérdezett, hogy hova járok suliba. Szóval gőze sincs, hogy mi az a One Direction. - meséltem izgatottan. De aztán a boldogságom tova szállt mert eszembe jutott, hogy nincs meg a száma.
- Mond csak, honnan szabadult? Már nem azért, de szerintem valami nincs rendben nála. Hisz nincs olyan ember a Földön aki még soha nem hallott rólunk. - csóválta meg a fejét Zayn. De engem nem érdekelt. Do más mint a többi lány. Ő különleges.
- Tök mindegy. Mivel mikorra megadta volna a számát hirtelen elrohant és így hiányzik az utolsó három szám. - húztam el a számat miközben a telefonomra böktem. Megsemmisülten fekdütem vissza az ágyba. Mindennél jobban látni akarom.
- Ez szopacs...- válaszolta Louis mire én csúnyán ránéztem. - Már nem azért, de én nem úgy ismertelek meg aki könnyen feladja az álmait. Ha tényleg annyira tetszik ez a lány akkor megtalálod az útját, hogy megkeresd. - összehúzott szemöldökkel figyeltem amit beszél. Louis mióta tud ilyen komolyan beszélni?
- Vigyázz vele, ugyanis az éjjel becsajozott és most azt hiszi, hogy Ő a nagy szerelem guru. - kuncogott Niall.
- Mi van? Ez komoly? Ki a csaj? - néztem rá értetlenül Loura aki csak elvörösödött. Szóval igaz mivel zavarban van.
- Paytonnak hívják és igen döööög. - röhögött miközben büszkén kihúzta magát. Kiváncsi vagyok milyen hosszú lesz a kapcsolatuk. - Majd bemutatom csak még melegedjük össze jobban.
- Szurkulunk Louis meg minden, de szerintem Liamnek most nagyobb segítség kell. - állította le Harry a répazabáló srácot majd újra mindenki felém fordult. - Szóval semmit nem tudsz róla?
- Igazából azt tudom, hogy melyik utcában lakik...
- Akkor meg miért nem mész oda és várod meg ott? - kérdezte Zayn. A szemeim felcsillantak majd a következő pillanatban a nyakába ugrottam és egy puszit nyomtam az arcára. A fekete hajú srác rögtön ellökött magától és letörölte az arcomat.
 - Zayn Te egy zseni vagy. - kiabáltam miközben a fürdőben szedtem magam rendbe.
Magam is meglepődtem, hogy milyen hamar elkészültem. Gyorsan beszálltam az autómba majd elindultam Do-ék utcája felé. Mikor oda értem leállítottam a motort és vártam. Van egy olyan sejtésem, hogy hamar összefutunk. De ha nem én képes vagyok rá várni egész nap, sőt még éjjel is...