Two

Itt is van a kövi rész mivel tegnap kaptam komikat. Ha ehhez is össze jön annyi akkor lehet róla szó, hogy holnap is lesz friss rész :D

-Komolyan az volt az a nagy ötleted, hogy kimászunk az ablakon? – fordult felém Payton miközben én kinyitottam az ablakot, hogy megbizonyosdja arról, hogy apa gorillái a házban vannak-e. Szerencsémre az elméletem bevállt mivel a földszintről hangos nevetés szűrődött fel ami azt jelentette, hogy épp valamilyen értelmetlen műsort néznek. Vissza fordultam barátnőm felé és vigyorogva bólintottam egyet. – Ugye most csak hülyülsz? Nézz rám miniszoknyában és magassarkú cipőben vagyok. Te pedig azt akarod, hogy lemásszak egy fáról és ezt mind síri csendben. – nem tudtam eldönteni, hogy most az miatt fél mert leesik a fáról vagy pedig a ruháját félti. Paytont nehéz kiismerni.

- Ne hisztizz itt nekem. A te ötleted volt, hogy mennyük bulizni. Hát tessék már csak egy fa választ el a pasiktól meg az alkohol szagtól. – mutattam ki az ablakon mérgesen. Tudtam ezzel a dühkitörésemmel meggyőztem a barátnőmet. Paytonnak több se kellett. Megigazította a mini bőrszoknyáját majd egy ügyes mozdulattal rálépett a legközelebbi faágra. Elég életveszélyesen nézett ki ahogy a tűsarkújában próbálta magát átverekedni az ágok között. Egyszer csak fájdalmasan felszisszent mire én rögtön lepisszegtem és fülemet hegyeztem, hogy senki nem-e hallotta meg. – Mondom csendben.

- Bele állt a seggembe egy faág. – nyöszörögte halkan. Nevetve felhorkantottam majd úgy döntöttem, hogy követem a példáját. Milyen jó, hogy én lazábbra fogtam a témát. Soha nem járok bulizni szoknyában mivel akkor mindig letapiznak a részeg disznók. Én pedig nem akarok egy buliban pasit összeszedni mivel azok mind köcsögök. Először mind azt játsza, hogy milyen kis cukik majd idővel mikkora komolyabbra fordulna a dolog kiderül, hogy csak azért jöttek össze velem mert a szexre kellettem. Undorodom tőlük. Convers cipőmben gyorsan végig másztam az ágakon majd sikeresen leugrottam Payton mellé és gyorsan elrohantunk a házunktól nehogy feltűnést keltsünk. Tudtam én, hogy jó ötlet az ha kimászunk az ablakon. Senkinek még csak fel sem tűnt.

Payton gyorsan kinyitotta az autója ajtaját majd mind ketten halkan beszálltunk Ő pedig beindította a motort. Remélem nem fog feltűnni, hogy eltűnt a ház elől az autó. Őszintén megmondva egy kicsit izgulok. Ha apa véletlenül rájön, hogy kiszöktem tényleg végem van és nem csak nekem hanem Paytonnak is. Jókor kezdek el aggódni, nem igaz. De egyszerűen már annyira az agyamra megy, hogy állandóan próbál magához láncolni és nem ad teret nekem. Fiatal vagyok még és élvezni akarom az életet. Nem pedig a szobámban dögleni egész nap. Más korombeli lánynak már ígyis egy csomó pasija volt. Tavaly összejöttem egy Keaton nevezetű sráccal. Egy hónapig találkozgattunk majd meghívtam magunkhoz és bemutattam az apámnak. Másnap Keaton egy monoklival jött a suliba és soha többet nem állt szóba velem. Később kiderült, hogy apa elintézte és megfenyegette hogyha még egyszer a közelembe mer jönni akkor az életével játszik. Pedig tényleg nagyon tetszett a srác, ráadásul piszok jól csókolt. Azóta pedig nem nagyon randizgattam mivel féltem, hogy apa a többi pasimat is elintézné. Nem értem, hogy mire jó ez neki. Így csak még jobban megutáltatja magát velem.

Nagy mélázásomból az zökkentett ki, hogy Payton megállt egy hatalmas ház előtt ahonnan hangos zene szűrődött ki. Rögtön tudtam, hogy megérkeztünk Hannahékhoz. Payton vigyorogva kiszállt én pedig egy hatalmas sóhajtás kíséretében követtem a példáját. Rengetegszer voltam már Hannahéknál, és mindig is nagyon tetszett a házuk. Hisz ki ne élvezné ha ekkora medence lenne a kertjében, ami igaz most tele van egy csomó tinivel akik épp abba hánynak. Tipikus házibuli ahol minden második ember részeg. Szorosan Payton mellett maradtam aki már most javában riszálta a seggét és a kezében egy pezsgőspohár landolt. Megcsóváltam a fejem, a tekintetemmel pedig Hannaht kerestem, hogy köszönhessünk neki. De a lány helyett egy csomó idegen fazont pillantottam meg. Szinte mindenki táncolt és szórakozott. Talán ha nem lennék ideges még én is el tudnék lazulni. De ma valahogy képtelen vagyok mivel igazából el sem akartam jönni.

-Csajooook! – ijedten felugrottam majd Paytonnal együtt fordultunk meg és taáltuk szembe magunkat Hannahvolt. Már a hangjából meg tudtam állapítani, hogy egy kicsit sok ivott ami nála nem jó mivel akkor teljesen lökött. Szó nélkül megölelt minket majd a kezében lévő vodkás poharat a kezembe nyomta. – Jó a buli mi?

- Igazából csak most jöttünk szóval még nem tudtunk annyira elvegyülni. – magyarázta Payton közben pedig a táncoló embereket nézte. Gondolom most keresi az áldozatát akikre rányomulhat. Payton már csak ilyen. Kiszemel magának egy pasit és egész éjjel azzal nyomul majd az ágyban kötnek ki reggelre pedig mind ketten elfelejtik, hogy mi is történt. Nála csak egy a lényeg : a pasi gazdag és menő legyen.

- Akkor ezen sürgősen változtassatok ugyanis egy csomó menő ember van itt. Mint például az a srác aki pont téged kémlel Pay...- Hannah egy kanapéra mutatott ahol tényleg ott volt egy srác. Haja kócosan pihent a fején, tengerkék szemeivel pedig a barátnőmet kémlelte.  Payton sugárzó mosollyal az arcán megindult az idegen srác felé, de én a karja után kaptam és megállítottam.

- Azt mondtad, hogy nem hagysz magamra. – sziszegtem a fogaim között mérgesen. Már nem egyszer lejátszotta velem ezt az egészet. Ő elmegy inni meg táncolni engem meg magamra hagy egy csomó részeg ember között. – Szépen együtt maradunk és kész. – zártam le a témát és a pulthoz húztam a mérges lányt. Mind ketten felültünk egy bárszékre majd a táncoló népséget kezdtük el nézni. Az idő csigalassúsággal telt én pedig idegesen nézegettem a mobilom kijelzőjét. Éjfél is elmúlhatott már mikor úgy döntöttem, hogy ideje haza mennünk. Payton felé fordultam, hogy szóljak neki mikor rémület lett úrrá rajtam.

Eltűnt! Ezt nem hiszem el, megint magamra hagyott. Mérgesen felálltam majd elkezdtem keresgélni. A tancolók között nem volt és a mosdóban sem. Meg akartam kérdezni Hannahtól, de Ő meg épp el volt foglalva egy göndör hajú srác nyelvével. Tehetetlenül indultam ki a hatalmas házból mivel arra a döntésre jutottam, hogy felhívom viszont ilyen hangzavarban úgysem hallanám meg amit beszél.

Idegesen kinyitottam a bejárati ajtót majd gyors léptekkel levágtattam a lépcsőn közben pedig a mobilommal babráltam mikor kis híján majdnem átgázoltam valakin. Éppen, hogy csak meg tudtam állni az utolsó előtti lépcsőfokon, ugyanis az utolsón egy srác ült. De vesztemre megérezte, hogy neki mentem. Fejét hátra emelte, hogy megnézze mi történt.

-Bocsi ha véretlenül megütöttelek, csak nem vettelek észre mivel a telefonomat piszkáltam. – kértem tőle gyorsan bocsánatot. Nem válaszolt semmit. Fejét újra előre hajtotta és akkor vettem észre, hogy Ő is a telefonját bámulja. – Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot akkor ne itt üldögélj mivel lehet valaki tényleg úgy neked megy, hogy lefordulsz a lépcsőről. – mondtam kedvesen. Aranyos srác volt ami nagy szó egy ilyen buliban. Mármint helyes fiúkba nehezen ütközik az ember.

- Ahhoz láthatalannak kéne lennem, ami sajnos nem vagyok. – mondta szexi mély hangon. Fura mód még mindig a telefonját bámulta. Eluralkodott rajtam a kíváncsiság és fölé hajoltam, hogy megnézhessem mit néz annyira. Tudom bunkóság volt, de akkor is érdekelt. Na nem mintha érdekelne a srác vagy valami, csak pusztán helyes és kész. – Csinos lány, gondolom a barátnőd. – szólaltam meg mikor megláttam a képet. Mivel egy képet nézegetett amin Ő volt és egy barna göndör hajú lány. És tényleg nagyon szép volt. Gúnyosan felhorkantott majd újra rám emelte azokat a mogyoróbarna szemeit.

- Igazából a volt barátnőm. Néhány hete szakítottunk. – mondta csendesen és látszott rajta, hogy fáj neki róla beszélni. Az a csaj nem volt normális. Ilyen aranyos srácot, hogy volt szíve dobni?

- Oh sajnálom, nem tudtam. – húztam el a számat. Azt hiszem most jött el az ideje, hogy lelépjek mivel ez egy kicsit cikis helyzet volt. – De szerintem attól még, hogy a közös képeteket nézegeted nem fog vissza jönni. Mármint ha eddig nem akarta újra kezdeni akkor ez után sem fogja. De ki vagyok én, hogy bele beszéljek az életedbe mikor még nem is ismerjük egymást. – tettem hozzá majd el akartam menni. Lassan kitértem a testét és a kaput vettem irányba mikor utánam szólt.

- Érdekel, hogy miért szakítottunk? – kérdezte. Én vissza fordultam és gyáván, de bólintottam majd vissza sétáltam Ő pedig arrébb csúszott így mind ketten kényelmesen elfértünk a lépcsőn. Most már tuti, hogy apa kinyír. De akkor is van valami ebben a srácban ami megfogott. – De ha van jobb dolgod nyugodtan el mehetsz. Nem kényszerítelek, hogy hallgasd végig a siránkozásom.

- Szívesen végig hallgatlak és ha kell segítek is. Őszintén megmondva még örülök is, hogy beléd futottam mivel már nem bírtam oda benn. – fejemmel a ház felé böktem. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán. – Amúgy is így legalább a barátnőm tovább él. Mert ha megtalálom az szentség, hogy szétrúgom a seggét. – duzzogtam magamban.

- Vicces vagy. – nézett a szemeim közé mire én elpirultam és ezt észre vette, mivel tekintetét újra a telefonjára szegezte. Elkomorultam .

- Szeretted Őt igaz? – kérdeztem csendesen mire bólintott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kivettem a telefont a kezéből majd megnyomtam a törlés gombot, hogy többet ne tudja nézegetni a képet. – Felejtsd el Őt. Ha Ő is annyira szeretett volna téged akkor nem szakított volna veled. Tudom milyen érzés az mikor elveszítesz valaki olyat akit nagyon szeretsz. – mogyoróbarna szemeiből egy könnycsepp csordult ki amit gyorsan le is törölt majd kínlódva felnevetett.

- Gondolom most egy puhány pöcsnek tartasz aki mindenen elbőgi magát. – temette arcát a tenyereibe.

- Nem, inkább csodállak mivel enyire tudsz szeretni ami egy fiúnál nagy szó. – mondtam kedvesen. Tenyereit leemelte az arca elől majd hálásan mosolygott egyet. – Még be sem mutatkoztam. A nevem Dorothy McClinton, de mindenki csak Do-nak, vagy Dor-nak becéz. – mosolyogtam én is rá.

- Az én nevem pedig Liam.

- Liam mi? – kérdeztem kíváncsian. Zavartan rámnézett majd összehúzta a szemeit. Pár pillanatig kémleltem majd vállat vont.

- Csak simán Liam. – fura volt, hogy nem akaja megmondani a vezetéknevét, de nem nagyon izgatott.

- Hát akkor örvenedek simán Liam. – mondtam nevetve mire Ő is felnevetett. Valahogy ez a vidámság jobban illett neki mint az a mélabús pofa.