One

Mivel a másik blogomban most Louis a főszereplő és szokás szerint nem tudtam a fenekemen maradni ezért bele kezdtem egy másik törtiben ahol a Liam fanok élhetik ki a vágyaikat :D 5 komi után jön a köviiiii.

-Nem is tudom Payton, szerintem ez veszélyes. – ültem vissza az ágyamra közben pedig elkezdtem idegesen rágni a körmeimet. Nem is értem, hogy miért parázok ennyire, hisz még el sem mentünk.

- Ne csináld ezt Dor. – ülte le mellém Ő is majd elkezdte rosszállóan a fejét csóválni. – Te magad mondtad, hogy az apád elmegy és csak hajnalban jön haza. Addigra pedig már mi is rég otthon leszünk. – erőszakoskodott mire én elgondolkoztam. Komolyan megér nekem ennyit egy vacak buli? Ha apa rájön, hogy a tudta nélkül elmegyek bulizni akkor nekem végem van. És ezt komolyan mondom. Ugyanis apa néha eléggé...félelmetes tud lenni. És ez még szép kifejezés rá. – Könyörgöm ez Hannah bulija. Tudod mennyi menő ember meg van hívva? Rengeteg! Ráadásul tele lesz egy csomó jó pasival is. – gondolhattam volna, hogy erre megy ki az egész.

Ahogy ismertem Hannah meg sem lepődök a menő és gazdag embereken. A szülei gazdagok és mindent meg tudnak adni egyszem lányuknak. Na nem mintha én panaszkodhatnák mivel nekem is megvan mindenem. Várjunk csak azt mondtam, hogy mindenem? Nos Hannaht a szülei imádják és szeretik és rendes családi háttere van. Még én félig árva vagyok és volt akkora szerencsém, hogy végig nézhettem ahogy anyámat egy csapat stukkeros pasi agyonlövi. Tényleg nagyon nagy élmény volt. Ráadásul apa azóta teljesen begojózott. Mivel már csak én vagyok neki ezért minden áron meg akar mindentől védeni. De nem szeretetből csinálja hanem a munkája végett. Pusztán csak nem akarja, hogy még egy családtagot a szeme előtt lőjenek le az ő hibájából. Pedig ezzel tisztában kellett volna lennie mikor belépett a maffiákhoz. Remélem tudjátok, hogy kikről beszélek. Ha nem gyorsan felvázolom.

Teszem azt van egy szerencsétlen pasas akinek nagyon kell pénz. Ezért elmegy egy ilyen nagy házban lévő pasashoz aki állandóan feket kocsikkal hajkurászik, majd pénzt kér tőle. A menő pali rögtön ad neki, de pontosan megmondja az időpontot, hogy mikorra kell vissza adnia a lét plussz kamattal. A szerencsétlen pasas rábólint és megígéri, hogy az adott napra ott lesz a zsé. A nap eljön, a maffia tag vár egy eldugott kis helyen, ami leggyakrabban egy sötét sikátor és a szerencsétlen pasas megérkezik majd közli, hogy nincs meg a pénz, de ígéri, hogy hónap végén vissza adja. A maffia tag bólint és közli, hogyha nem lesz meg a pénz megöli. A hónap vége elérkezik, csak ezúttal más helyen találkoznak, hogy ne legyen olyen feltünő. Mind ketten ott vannak, de a pénz még mindig nincs meg. A maffia tag bepipul és egy ügyes mozdulattal lelövi a szerencsétlen pasast majd a holtestét ott hagyja.

Gusztustalan mi? Szinte minden áldott nap megjelenik a házunkban ilyen alak aki nem tudja vissza adni apámnak a pénzt és könyörögnek, hogy ne bántsák őket. Mellesleg jóval kezdenek ki ugyanis az évek alatt apa lett a maffiák vezetője. És, hogy mivel érdemelte ki ezt a nemes címet? Nos rengeteg embert ölt és lopott meg szóval Tőle félnek a legjobban.

Nem is csodálom, hogy nem tud már a tükörbe nézni és paranoiás. Állandóan megfigyelés alatt tart mivel fél, hogy nehogy velem is az történjen mint anyával. De engem már kezd idegesíteni. Magához akar láncolni és nem hagyja élni a magánéletemet.

-Oké, de meg kell várnunk míg apa lelép. – bólintottam rá vigyorogva. Nem vagyok normális, hogy belé mentem ebbe. De akkor is olyan meggyőzően beszélt. Imádom Hannah bulijait...már mint azokat amelyekre eddig el tudtam lógni. Ugyanis elég nehéz kicselezni apa testőreit akiket felbérelt, hogy vigyázzanak rám.

- Az már piskóta a számunkra. Emlékszel a múltkori esetre mikor Hannah hashajtót tett a kávéjukba? – kérdezte jókedvűen Payton miközben felállt a tükörhöz sétállt és elkezdte nézegetni benne. Magamban jót derült az akciónkon. Viszont apa rájött, és egy hónapig a szobámban tartott.

- Most mást kell kitalálnunk amire nem jönnek rá ilyen könnyen. – én is felálltam majd elkezdtem járkálni fel-alá a szobámban a megoldást keresve. Ha szerencsém van senki nem jön rá, hogy elmentünk és akkor nem lesz semmi bajom. De ha az ellenkezője fog történni akkor megint bezárnak a szobámba, Payton pedig nem fogják a közelembe engedni. Megint a tűzzel játszom.

A szekrényemhez sétáltam, hogy megnézzem mit fegyek fel mikor nyitódott az ajtóm és megjelent a szobámban apa a maga kemény alakjával. Gondolom látottok már a filmekben maffiákat. Fekete öltözék, megnyúzott arc. Na az én apám pont ilyen. Pedig régen mikor még anya élt, olyan kedves arca volt. Imádtam vele játszani. De ez már elmúlt. Állandóan komoly és parancsolgató. Őszintén megmondva azt sem tudom megmondani, hogy mikor láttam utoljára nevetni. Nem tudok rájönni, hogy miért jó neki ez. Élvezettel öl meg más embereket? Ez nem normális dolog. Elfelejthetné már anyát és túlthetné magát rajta. Magát hibáztatja anya haláláért ugyanis szerinte azokban a férfiaknak Őt kellett volna megölniük nem a feleségét mivel Ő nem vitte el a pénz a megadott helyre. Olyan mindegy, mivel aznap mindehogy megöltek volna valakit.

-Kicsim ma este el kell mennem és csak későn érek haza. – kezdte el mondani fagyosan a megszokott szövegjét. De ha megkérdezném, hogy hova megy rögtön letámadna, hogy semmi közöm hozzá. Biztos megint megy eltenni valakit lábalól. – Tudod a szabályt. Ne hagyd el a házat. De ha mégis megpróbálnád Tom és Jack itthon marad. – tette még hozzá. Unottan megforgattam a szemeimet de bólintottam.

- Azért Payton ittmaradhat ugye? – húztam fel a szemöldökömet és összekulcsoltam a kezeimet. Annyira utálom az életemet. Amint leérettségizek rögtön itthagyom Őt és nem fog tudni parancsolgatni nekem.

Először nem válaszolt csak ránézett a vörös hajú lányra aki megszeppenve tűrte a nézését.

-Egyszer mondom el Dorothy...- lépett közelebb felém majd megszorította a csuklóm mire én fájdalmasan felszisszentem. -...ha megpróbálasz túljárni az eszemen soha többet nem engedlek ki a szobádból. – nézett a szemeim közé félelmetesen. Nyeltem egyet és kirántottam a csuklóm a szorításából. Már megszoktam, hogy megfenyeget. Csak az a gond nála, hogy komolyan is gondolja.

Végül sarkon fordult és elsétált az ajtó felé.

-Viszlát Mr.McClinton és jó szórakozást a programjához. – szólt utána Payton, de rögtön meg is bánta ugyanis apa küldött felé egy gyilkos pillantást majd úgy csukta be maga után az ajtót. A barátnőmnek több sem kellett. Riadtan pislogott rám és várta, hogy mondjak valamit. – Do, most mi lesz? Én el akarok menni abba a buliba és Hannah is számít ránk. Amúgy milyen progjamja van az apukádnak? – na igen azt el felejtettem mondani, hogy egyik barátnőm se tudja, hogy apa maffia és nem is fogják megtudni mivel akkor nekem végem lenne.

- Nyugi Payton eljutunk. – fordultam felé nyugodtan és az ablakra böktem. Kit érdekelnek a gorillák akiket rám uszított. Úgyis a TV előtt vannak szétterülve a szobámba pedig úgysem mernek bejönni. Milyen jó, hogy anya egy fát ültett az ablakom alá. Így tök könnyen ki tudunk mászni. Payton rögtön vette a lapot a szemei pedig felcsillantak. Senki nem fog velem ilyen hangnemben beszélni. Én nem félek Tőle...