Three

Mivel tegnap ismét összegyűlt elég komi ezért egyértelmű volt, hogy ma is teszek friss részt. Tudom még eléggé unalmasak a részek :/ de hamar változni fog :D Komizniiiii

- És Te hogyhogy itt vagy kint mikor bent van a buli?- fordult felém Liam és érdeklődve felhúzta a szemöldökét. Alig ismer öt perce, de úgy viszonyul hozzám mintha ezer éve ismernénk egymást. Amit igazából nem is bánnák. Mármint azt nem bánnam ha régebbről ismernénk egymást mert akkor könnyebben tudnék rajta segíteni. De így fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Igazából nem nagyon szokok fiúkkal társalogni az utóbbi időben apa miatt. Azonban most képtelen vagyok felállni erről a rohat kényelmetlen lépcsőről. Olyan mintha egy láthatatlan erő vissza nyomna és nem engedi magára hagyni Liamet. Elég csak ránéznem a meggyötört arcára és még azt is elfelejtem, hogy mit csinálok. Fáj arra gondolnom, hogy egy lány ennyire elintézte. Köztünk szólva irigylem a csajt. Még a vaknak is feltűnne, hogy Liam teljesen meg van érte őrülve pedig szakítottak.  És, hogy őszinte legyek ez a srác maga a főnyeremény mint kinézetileg mind természetileg. Könyörgöm láttatok Ti már a mai világban sírni egy fiút? Mert én nem. Mindegyikőjük teteti a nagy macsót meg a bunkóságot míg Ő kimutatja az érzéseit. Nem érdekli, hogy egy ismeretlen lány előtt bőgi el magát. Ez nálam pedig mindennel felér. Ráadásul egy csaj előtt sírja el magát.
- Hát mint ahogy azt az előbb említettem a barátnőmet indultam el megkeresni. - válaszoltam egyszerűen majd a szememet megütötte a telefonomom világító digitális óra. Már elmúlt egy óra. Tényleg haza kéne mennem mert ha apa előbb haza ér mint én akkor tényleg soha többet nem mozdulhatok ki a szobámból. - Azt hiszem ideje lenne megkeresnem mert a végén még itt hagy. - néztám rá sajnálkozva Liamre aki ez hallatán hirtelen elkapta a csuklóm pont úgy ahogy apa néhány órával ezelőtt. Az az Ő érintése tiszta más volt mint az apámé. Gyengéden fogta meg és húzott vissza a lépcsőre és ahol keze hozzá ért a bőrömhöz szint égetett. - Miért szakítottatok? - Oké ezt talán nem kellett volna megkérdeznem. Elég durván hangzott, de akkor is érdekelt.
Liam előre nézett majd aprót sóhajtott végül pedig az ég felé emelte a fejét.
- Tényleg érdekel? - kérdezte csendesen.
- Oké ha nem akarsz rá válaszolni nyugodtan megmondhatod. Hisz ki vagyok én, hogy kérdezősködjek a magánéletedről mikor azt sem tudom, hogy valójában ki vagy. - hadartam el egy szuszra mire Liam picit elmosolyodott.
- Te tiszta más lány vagy mint akikkel valaha találkoztam. És hidd el rengeteggel volt már dolgom.  - most nem tudom, hogy ezt bóknak-e szánta vagy mi. Szóval Ő olyan népszerű srác lehet a sulijába. - És nehogy félre érts nekem ez nagyon bejön, csak pusztán nem értelek. Például most is miért vagy velem mikor rég bent kéne lenned és táncolnod a többi pasival akik nyomulnak rád.
- Nem szeretek nyilvánosan táncolni, úgy ahogy smárolni se. Sőt undorodok tőle mikor meglátok valakiket a járda szélén smárolni. Gusztustalan. - mondtam el a véleményemet, Liam pedig felkuncogott. Most ezt komolyan elmondtam neki?
- A barátnőmet Daniellenek hívták és két éve ismerkedtem meg vele. Szerelem volt első látásra. Az egyik haverom Harry hozott össze vele mivel nem volt merszem randira hívni ugyanis Dani öt évvel idősebb tőlem. - szemeim kikerekedtek ugyanis nem hittem volna el, hogy elmondja. Amúgy ki az a Harry? Mindenesetre belőle csak úgy dőltek a szavak. - Mégis összejöttük és jól megvoltunk idáig. Állandóan azt mondogatta, hogy szeretne megállapodni amit én meg is értettem hisz lassan huszonöt éves lesz. Persze, hogy férjhez akar menni és gyereket akar.És akkor valami megromlott kettőnk között. Megmondtam neki a véleményemet, hogy velem ez az egész még nem fog össze jönni mivel ha azt vesszük még én is gyerek vagyok. Könyörgöm még csak húsz éves leszek persze, hogy nem akarok nősülni gyereket meg pláne nem. - levegőt vett én pedig barátságosan megsimogattam a kezét mire Ő hálásan rámnézett. Ez azért durva. Vagyis én totál abba voltam, hogy a csaj megcsalta vagy valami ilyesmi. De ez annál sokkal rosszabb. - Végül pedig besokalt. Azt mondta, hogy ennek így nincs értelem mivel már nem akar várni. Összecsomagolt és magamra hagyott. Azt vesszük barátsággal váltunk el amint én kétlek ugyanis már a telefont sem veszi. Nekem pedig rohadtul fáj. Otthagyott a lakásban az emlékekkel. De Te ezt úgysem érted, hisz nem veszítettél el senkit akit szívből szerettél. - az utolsó mondata egy kicsit rosszul esett. Még, hogy én nem tudom milyen elveszíteni valakit? Ő csak a barátnőjét veszítette el míg én az anyámat. Na melyik a jobb?
- Ebben nagyon nincs igazad. Te csak a barátnődet veszítetted el. Kíváncsi lennék, hogy állna a szád ha anya nélkül kellett volna felnőnöd. - mondtam komoran mire Ő elfehéredett és csak tátogott mint egy hal.
- Ne haragudj Do, én nem tudtam. Sajnálom. - sütötte le a szemeit szomorúan. Megenyhült rajta a szívem. Azért nem kellett volna ennyire magára vennie.
- Honnan tudhattad volna, hiszen csak ma láttál először. - mondtam kedvesen. Ideje lenne más felé terelni a témát. - És hova jársz suliba? - kérdeztem mire Ő elgondolkozott. Ezen komolyan gondolkoznia kell? Ráadásul olyan furán végig mért. Mintha valami ocsmány dolgot kérdeztem volna.
- Öhm...magántnuló vagyok. - mondta végül.
- Miért?
- Mert...mert sokat utazok. -szemeim felcsillantak és izgatottan fordultam felé. Tudni illik imádok utazni. Eddig sajnos még nem jutottam el sok helyre, de tervezem. Vagyis ha leérettségizek Paytonnal és Hannahval elterveztük, hogy útnak indulunk a nagyvilágba. Ki tudja mi fog belőle kisülni.
- Imádok utazni. - mondtam mire Liam hangosan felnevetett. A házból ismerős dallam ütötte meg a fülem a fejemmel pedig elkezdtem mozogni a zene ritmusára. - Hú ez a kedvenc dalom. - pillantottam rá mire beletúrt a hajába.
- Van kedved táncolni? - kérdezte aggódva. Kicsit meglepődtem a kérdésén. Olyan fura volt hallani ezt az Ő szájából. Eddig azt hittem, hogy szomorú a szakítás miatt most meg már táncolni akar.
- Az előbb mondtam, hogy utálok nyilvánosság előtt táncolni. - utasítottam vissza. Nem akartam megsérteni vagy valami.
- Ki mondta azt, hogy az emberek előtt táncolj? Azt kérdeztem, hogy van-e kedved táncolni. - ismételte meg a kérdését majd a kertre mutatott. Elgondolkoztam. Mi van ebben a srácban ami ennyire megfogott? Talán a kedves mosolya? Vagy a szemei? Nem tudom, de valami megfogott benne.
- Az apám tuti megöl ha előbb haza ér mint én, a barátnőm eltűnt és szarik még csak felhívni is, én pedig itt beszélget egy sráccal akinek még a vezetéknevét se tudom mégis tökre bírom. - mondtam magamnak miközben elsátáltam a kert közepére. Mikor megfordultam láttam, hogy Liam még mindig a lécsőn ül és szomorúan nézegeti az ujjait.  - Liam nem jössz? - erre a kérdésemre felkapta a fejét majd sugárzó mosollyal megindult felém. 
- Azt hittem, hogy mész és megkeresed a barátnődet. - nézett rám miközben kezeit a derekamra csúsztatta én pedig az enyéimet a nyaka köré fontam és úgy kezdtünk el mozogni a zene ritmusára. Ez a cselekedetemet belevésem az emlékeimbe ugyanis eddig még soha nem táncoltam ismeretlen sráccal.  - Ha akarod szívesen haza viszlek. - tette még hozzá. Félve de bólintottam egyet. Nem kell neki a házunk előtt kitennie. Mármint nem tanácsos ha vadidegen ember meglátja, hogy hol lakunk. - Tudod én is tökre bírlak. - felkuncogtam.
- Igen és ez után az jönne, hogy smárolunk és összejövünk...
- Közben elered az eső és boldogan élünk míg meg nem halunk. - fejezete be helyettem majd mind ketten elnevettük magunkat. Amikor hirtelen megszólalt a telefonja. Derekamat rögtön elengedte majd előhalászta a farmerja zsebéből a mobilját és elolvasta az üzenetét.  Végül pedig riadtan rám nézett. - Van kedved egy kis esti futáshoz? - kérdezte kíváncsian.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem értetlenül, de néhámy pillanat múlva választ kaptam a kérdésemre ugyanis a házban lévő tömeg hirtelen megindult felénk. Liam elkapta a kezem majd elkezdett velem együtt futni. Mikor kiértünk az utcára megtorpant. - Hol a kocsid?
- Asszem a srácok elvitték. - mondta sajnálkozva.
- Semmi baj én úgyis itt lakok pár utcával arrébb. - mondtam majd egy remek ötletem támadt. - Ha akarsz haza kísérhetsz. - szemei felcsillantak majd boldogan sétált mellém és indultunk el a kihalt úton. Igazából még mindig nem jöttem rá, hogy honnan jött az a nagy tömeg. De jelen pillanatban nem is nagyon zavar.
Az út viszonylag gyorsan eltelt mivel az egészet végig beszélgettük. Mikor bekanyarodtunk az utcánkba én megálltam és felé fordultam.
- Innen már magam is haza találok. - láttam rajta, hogy valamit kérdezni akar.
- Figyelj Do én csak azt akartam...hogy estleg ha lenne kedved...
- A telefonszámomat akarod? - kérdeztem vigyorogva.
- Igen mivel egyszer ha úgy lesz kedved lóghatnánk együtt meg ilyesmi. - mondta akadozva miközben felém nyújtotta a mobilját, hogy írjam bele a számom. Épp elkezdtem írni mikor az utca másik végéről egy ismer fekete autó kanyarodott be.  A francba az apa kocsija...