Six

Sziasztok. Tudom elég soká hoztam a részt, de nem tehetek róla. Írtátok komiban, hogy nem tetszik a design. Őszintén nekem se :) Szóval a mai nap folyamán átalakítom valami normálisabbra, de nem ígérhetek semmi jót xD

Valahol a párnám alatt megszólalt a telefonomon az ébresztő óra ami azt jelenti, hogy fel kell kelnem mivel iskola. Unottan kiszálltam az ágyból majd felsóhajtottam. Ismét egy újabb reggel, viszont legalább egy nappal kevesebb az érettségiig. Bár már eljönne az a nap. Akkor legalább végre itthagyhatnám az apámat.
Lassan elkészültem majd mikor készlettem az összes reggeli teendőimmel megfogtam az iskola táskámat. Pontosan már két nap telt el azóta, hogy találkoztam Liammel, de azóta is csak rajta jár az eszem. Igazából azóta nem voltam sehol, mivel apa mindig otthon volt és nem volt kedvem hallgatni a kiváncsiskodását, hogy hova megyek. Valljuk be őszintén ezt most megszívtam. Jön egy helyes srác, akinek pont nincs barátnője és aki aranyos én pedig hagyom veszni hagyni. Ilyen az én formám.
Levánszorgok a lépcsőn egyenes a konyhába. Szerencsére nem találkozok senkivel, így gyorsan meg tudok reggelizni magam és ha szerencsém van, úgy el tudok menni a suliba, hogy nem találkozok apával.
Épp a cipőmet vettem mikor nyitódott az ajtó és megjelent előttem apa Kevin társaságában aki az egyik testőre vagy milye volt. Apánál soha  nem lehet tudni.
- Dor, indjul ma Kevinnel mész suliba. - parancsolt rám apa mikor meglátott. Ilyen nincs. Egyszer magam akartam menni. Muszáj neki mindent elszúrnia? Nincs szükségem dadára, ráadásul nem ilyen ronda dadára.
- Apa, mond csak belehalnál ha egyszer engednéd azt csinálni amit én akarok? - húztam fel a szemöldökömet kérdően.
- Igen. - mondta komoran. Miért nem lepődök meg a válaszán? Mert egyszerűen már megszoktam. De gondoljunk arra, hogy már lassan itt az érettségi én pedig végre leléphetek és szabad leszek. - Most pedig menj! - tette hozzá. Duzzogva megforgattam a szemeimet és elindultam Kevin után a fekete BMW-hez. Durcásan beszálltam az anyós ülésbe majd kötöttem be magam, pár perc múlva pedig beindította a motort.
Lassan haladtunk az utca vége felé mikor megpillantottam egy fekete Ronge Rovert ami mellett...Liam állt. Azt hittem a szemeim kápráznak mikor végig mértem. És nem hülyültem meg tényleg Ő volt az. Ezer srác közül is megismerném tökéletes arcát. A szívem hevesebben kezdett el verni és szinte kiugrottam a menő autóból. A nyakamat teszem rá, hogy miattam van itt. Szóval beszélni akar velem. És én is beszélni akarok vele. De mégis, hogy a francba rázzam le Kevint? Egy remek ötletem támadt...
- Azonnal állj meg, rosszul vagyok. - egyik kezemet a szám elé raktam mintha hányingerem lenne míg a másikkal a hasamat fogtam. Kevinnek több sem kellett. Hirtelen megfékezett mire én gyorsan kinyitottam az ajtót és elrohantam az egyik bokor felé. Persze mindezt úgy csináltam, hogy Liam észrevegyen.
És a tervem bevállt. Pár másodperc múlva ugyanis Liam állt a bokorhoz mellé mire én gyorsan lehúztam magam mellé. Arcára mosoly kúszott én pedig elvesztem a szemeiben. Annyira aranyos volt.
- Szia. Bocsi, hogy csak így megjelentem itt, de a múltkor nem adtad meg a telefon számod és sehogy nem tudtalak elérni. - húzta el a száját miközben a telefonjára mutogatott. Képzeletben felpofoztam magam. Én meg vártam, hogy hívjon fel. De milyen cuki már, hogy képes volt megvárni csak azért, hogy tudja meg a telefon számom.
- Semmi baj. Igazából örülök, hogy látlak. - mondtam mosolyogva miközben beírtam ismét a számom a telefonjába. Arca sugárzott a boldogságtól. Azért nem hittem volna el, hogy eljön ide. De akkor is annyira jól esett, hogy újra láthatom.
- Komoly? - kérdezte csillogó tekintettel. - Az szuper...mármint....- igen ezt bírom a legjobban mikor totál zavarban van tőlem. Annyira jól áll neki. Egyébként nem értem, hogy miért fél tőlem. Hiszen nem akarom megölni vagy valami.
- Tudod szívesen beszélgetnék még veled csak az a baj, hogy elkések a suliból. - húztam el a számat. Persze mert mindig közbe kell valaminek jönnie mikor vele vagyok. Ráadásul még itt van Kevin is és tuti, hogy be fog árulni az apámnak.
- Oh...értem. Figyelj Do ha már így egymásba futottunk...arra gondoltam, hogy esetleg nem-e lenne kedved velem este eljönni moziba. - túrt a hajába én pedig bólintottam egy nagyot. Komolyan elhívott randizni? Vagy ez nem randi? De akkor mi? Úristen most mi lesz? Persze szívesen elmegyek, még akkor is ha apámnak megint hazudnom kell. Ami nem lesz egyszerű, de valamit kitalálok. Majd kérek segítséget Paytontól. Neki úgy is elég jó ötletei vannak.
Liam arca egy percre elkomorult és riadtan pislogott rám. Talán azért mert azt hitte, hogy meggondoltam magam. Ami hülyeség mivel ilyen soha nem fordulna elő.
- Szívesen elmegyek veled moziba Liam csak...- na igen itt van az a bizonyos csak. És az a csak, apa. Nem akarok megint hazudni neki mivel már így is a tűzzel játszok és ha véletlenül rájön arra, hogy esténként kiszökök ráadásul egy sráccal akkor nekem végem, ugyan úgy Liamnek is. Nem akarom, hogy úgy végezze mint Keaton anno. Liam annál már sokkal fontosabb a szívemben még akkor is ha csak pár napja ismerem. Valahogy Ő annyira más. Isten miért érzek így iránta?
- Csak mert unalmasnak találsz és semmi kedved nincs velem lógni. - sóhajtott fel szomorúan majd meg akart fordulni, de én elkaptam a csuklóját és megállítottam majd magam felé fordítottam és mélyen a szemébe néztem. Annyira félre tudja érteni a dolgokat. Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy unalmas. Sőt minden vágyam az, hogy vele lóghassak.
- Ilyet hogy mondhatsz? - kérdeztem csodálkozva. Őszintén megmondva most le se szartam, hogy el fogok késni a suliból. Pedig el fogok késni ha így folytatom. De nem érdekel, Liam most fontosabb mint egy unalmas irodalom óra. - Liam Te nem vagy unalmas, sőt nagyon is bírok veled lógni. - mondtam kedvesen, mire Ő bátortalanul elmosolyodott. - Nem veled van a baj, hanem velem. De megoldom. Szóval hányra jössz értem? - arcán ismét elsuhant egy boldog vigyor. Megkönnyebültem.
- Hét óra megfelel neked? - kérdezte jókedvűen mire én bólintottam egyet. - Oké és hol laktot? Érted megyek...- lefagytam-e mondat hallatán. Most hazudj Do, de okosan.
- Öhm nem kell. Szeretek este sétálni szóval majd a mozi előtt találkozunk. - vontam válltat mire Liam furán nézett rám. Tudom elég hülyén jött ki, hogy nem engedem, hogy értem jöjjön. Egyébként szerintem nem is volt annyira béna.
- Ahogy gondolod. - mondta egyszerűen végül és mind ketten banbán néztük egymást. A percek teltek mi meg szótlanul néztük egymást. - Nem azt mondtad, hogy el fogsz késni a suliból? - húzta fel a szemöldökét kérdően és olyan főnökösen.
- De. - vágtam rá majd elindultam, vagyis jobban mondva kimásztam a bokorból mikor hirtelen vissza fordultam felé. - Ez most randi lesz?
- Hmm...szerintem igen. - bólintott mosolyogva. Én is vissza mosolyogtam rá majd gyorsan vissza mentem Kevinhez aki idegesen ült a volán mögött.
- Azt hiszem elronottam a gyomrom. - mondtam.
- Csodás. - válaszolta bunkón. Na igen Őt nem érdekli, hogy mi van velem. Neki apa kiadta parancsba, hogy el kell vinnie a suliba Ő pedig teljesíti is. Bármi áron.

○○○

- Úristen Do ez annyira klassz. Komolyan randizni mentek? - kérdezte izgatottan Payton az ebédszünetben. Igazából most örültem, hogy nincs itt Hannah mivel Ő tiszta máshogy fogná fel a dolgokat. Amúgy beteg volt és egész héten nem jön suliba. - És tudod már, hogy mit veszel fel? És mit néztek meg ? És...
- Pay nyugi. - szóltam rá határozottan mire Ő abba hagyta és inkább ivott a kólájából csak azért, hogy tudja befogni a száját. - Addig még akár mi történhet. - tettem hozzá és ezzel apára gondoltam. - Pont erről szeretnék kérdezni valamit.
- Tudod, hogy rám bármibe számíthasz. Na jó helyesbítek.... ha óvszer akarsz vásárolni akkor inkább a bátyámat kérdezd mivel Ő jártas az ilyenekben...
- Hogy mi? Te normális vagy? Eszembe sincs. - vágtam közbe mielőtt kezdene eldurvulni a téma. Most komolyan honnan jutott ilyen az eszébe? Ez csak egy randi. Ráadásul Liam nem úgy néz ki mint aki rögtön az első randi után megfektetne.
- Akkor nem értelek. - vonta meg a vállát tanácstalanul.
- Csak annyit akartam kérni, hogy este azt fogom hazudni az apámnak, hogy veled megyek moziba. És ha véletlenül felhívna amit szerintem meg fog csinálni, kérlek mond azt, hogy veled vagyok. Csak veled és senki mással. - magyaráztam neki komoran. Szerintem elég jó ötlet.
- Oké, csak velem vagy mozi és senki mással. Ráadásul Liam neveztű srácot nem is ismerek. Tiszta sor. - bólogatott mint egy bólogatós kutya majd a következő pillanatban ismét azt tervezgette, hogy mit veszek fel majd este.

○○○

Délután mikor haza értem a suliból rögtön felmentem a szobába és gyakoroltam, hogy hogyan mondjam el apának, hogy este el akarok menni moziba. Mikor minden bátorságomat össze szedtem, lementem a dolgozószobájába ahol épp telefonon beszélt valakivel.
- Apa beszélnünk kell. - mondtam fagyosan és leültem a vele szemközti székbe. Annyira utálom ezt a helységet. Sötét és komor meg félelmetes. Válasz gyanánt felpillantott rám. - Este el akarok menni moziba Paytonnal. Ígérem hamar haza jövök és sehova más hova nem megyek. - hadartam el egy szuszra.
Először nem válaszolt semmit. Ami idegesített mivel ilyenkor az arcomba bámul és olyan mintha a gondolataim között olvasna. Végül felállt és lassan megindult felém. Én is így tettem. Nem szeretek rá felnézni.
- Ez érdekes. - simogatta az állát. - Kevin azt mondta, hogy reggel rosszul érezted magad és több mint negyed órát egy bokor mögött voltál...- most lebuktam volna? Nem hiszem. Ez még semmit nem jelent. - Mond csak Dorothy mindent elmondasz te nekem?
- Még szép, hisz az apám vagy.
- Nincs semmi amiről talán elfelejtettél szólni? - húzta fel a szemöldökét. Nyeltem egy nagyot és a fejemet csóváltam. - Ugye tudod ha valamit eltitkolsz előlem akkor csúnyán megjárod? - miért pont nekem van a világon a legrosszabb apám?
- Akkor elmehetek? - csináltam úgy mintha az előbb mondatát meg se hallottam volna.
- Menj! - vágta rá bunkón, mire én gyorsan kifutottam a szobájából.
Hú ezt könnyen megúsztam. Remélem azért nem gyanakszik...