Four

Tudom régen volt rész, de sajnos szarakodik a gépem :/ de ígérem megpróbálom megoldani :D köszönöm a komikat az előző részhez :P

Még a vér is megállt az ereimben mikor a fekete autó megállt a háznk előtt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Végső döntésem az volt, hogy Liam felé fordultam és vissza nyomtam a kezébe a telefonját majd sajnálkozva ránéztem.
- Mennem kell! - húztam el a számat és egy kedves mosolyt küldtem Liam felé majd a következő pillanatban gyors futásba kezdtem. Azonban még észre vettem a srác szomorú arcát. Remélem nem értette félre a dolgokat. Vagyis én nem direkt hagytam fakápnél hanem az apám végett. Ha nem jött volna pont most haza akkor szívesen beszélgettem volna még Vele. Ugyanis nagyon megkedvelte. Mondjuk ez elég hülyén hangzik hisz csak alig ismerem pár órája.
Mintha puskából lőttek volna ki úgy rohantam a házunk felé és mikor oda értem apa pont abban a pillanatban szállt ki az autóból. Rögtön egy közeli bokorba ugrottam és ott vártam meg míg az ajtóhoz sétál. Azonban mikor kinyitotta volna az ajtót az egyik gorilla állt előtte és elkezdtek beszélgetni. Gondoltam most jött el a pillanat, hogy vissza lopakodjak a fához és vissza másszak a szobámba. Nesztelen léptekkel indultam el az adott pontra és onnan vártam, hogy apa bemenyjen a házba. Mikor ez megtörtént gyors mozdulatokkal felmásztam a fára és egy ügyes mozdulattal beugortam az ablakon.
Megkönnyebülten felsóhajtottam és kifújtam a levegőt mikor megpillantottam, hogy nyitódik az ajtóm kilincse. Bepánikoltam és rögtön beleugrottam az ágyamba ruhástul majd nyakig betakaróztam, hogy ne lehessen észrevenni rajtam, hogy nincs rajtam pizsi.
A gyanúm beigazolódott, ugyanis néhány másodperc múlva apa csosszogott be és meg sem állt az ágyamig. Kicsit ideges voltam nehogy észre vegye, hogy most jöttem haza.
- Ébren vagy Dor? - kérdezte halkan. Erre én úgy csináltam mintha most keltett volna fel. Kómásan kinyitottam a szemeimet és úgy néztem rá. - Csak gondoltam megnézem, hogy minden rendben van-e. - persze azt jött megnézni, hogy tényleg az ágyamba vagyok-e. Már egy kicsit átlátszó amit csinál.
- Álmos vagyok. - mondtam mire Ő morgott valamit az orra alatt és úgy ahogy jött ki is ment. Mikor ez megtörtént rögtön kitagaróztam és egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Megint sikerült átvernem, ráadásul egy tökéletes estén vagyok túl. Hála Liamnek. Vajon fogom még valaha látni? Remélem igen, mivel szívesen töltenék el vele több időt. Te jó ég miket beszélek? Hisz még csak nem is ismerem rendesen. Létezik szerelem első látásra? Ezek szerint igen. De mi van akkor ha soha többet nem látom?
○○○
Hangos ajtócsapódásra keltem majd a következő pillanatban két test nehezedett rám. Rögtön kiment az álom a szememből majd szembe találtam magam Paytonnal és Hannahval. Mind két lánynak fülig ért a szája. A francba róluk elfeletkeztem. Még csak fel sem hívtam őket mikor eljöttem a buliból Liammel.
- Mond csak Do, Te mikor jöttél haza? - kérdezte rögtön Payton és bemászott mellém az ágyba. Mennyire tudtam, hogy most jön a faggatózás.
- És kivel? - vette át a szót Hannah és összekulcsolta a kezeit a melle alatt miközben egy bujkáló mosoly jelent meg a szája sarkában. Éreztem, hogy elpirulok ezért egy párnát tettem a fejem elé, hogy ne vegyék észre mennyire zavarban vagyok. - Talán bepasiztál?
- Kussolj! Apa otthon van és meghallhassa. - pisszegtem le, és kiszálltam az ágyamból majd kulcsra zártam az ajtómat, hogy esélye se legyen bejönni a szobámba. Belőle akár mit kinézek.
- Sikerült haza érned előtte? - kérdezte csillogó szemekkel Payton miközben én bólintottam egy nagyot büszkén. - Egyébként ez nagyon hülye vicc volt. Az egész bulit átkutattuk utánad, de neked egyszerűen nyomod veszett. - tette hozzá szemrehányóan. Azt hiszem ideje lenne elmondanom nekik a dolgokat, de mégis hogy? Én eddig még egy buliban se pasiztam be. Mármint most se pasiztam be, hiszen Liammel csak beszélgettünk meg hazakísért. Ha bepasiztam volna az azt jelentette volna, hogy Liam meg is csókol. De nem csókolt meg.
- Pedig ott voltam, csak éppenségel a teraszon beszélgettem...- mondtam sejtelmes hangnemben. A két lány szeme felcsillant majd mint a tini filmekben közelebb másztak hozzám és kérdően figyeltek.
- Kivel? - kérdezték egyszerre.
- Liammel. - válaszoltam egyszerűen majd a falnak dőltem és újra magam előtt láttam mogyoróbarna szemeit és mosolyogós arcát közben pedig a fülemben csengett szexi mély hangja. Mit nem adnék érte ha még egyszer hallhatnám. - Kimentem mert haza akartam jönni mikor kis híján elgázoltam ugyanis a lépcsőn ült és lógatta az orrát én pedig megsajnáltam. Kiderült, hogy szakítottak a barátnőjével én meg megvigasztaltam. És beszélgettünk...és olyan jó volt.
- Húha...úgy látszik valakit eltalált az ámor nyila. - röhögött fel Hannah mire én hozzá vágtam az egyik párnámat.
- Nem is igaz...vagyis nem tudom. Őszintén megmondva még soha nem éreztem ilyet. Alig aludtam valamit az éjjel mivel állandóan az Ő arcát láttam magam előtt. És mikor a mosolyára gondoltam akkor nekem is muszáj volt vigyorognom. - magyaráztam mire a barátnőim felkuncogtak.
- Te szerelmes vagy Do! Ez tök jó. - vigyorogta Pay boldogan és megölelt. Azonban én szomorúan elhúzódtam tőle.
- Tök mindegy mivel úgysem látom többet. Mikor beírtam volna a számomat a mobiljába akkora jött haza apa, ezért csak úgy faképnél hagytam. - sóhajtottam fel megsemmisülten és szétterültem az ágyon. Ha akkor nem jön haza apa, beírtam volna a számomat és talán már ma láthatnám.
- Ez hülyeség. Miért nem keresed meg facebookon vagy twitteren? - kérdezte Hannah. Magamba jót mosolyogtam a kérdésén. Persze egyszerű lenne ha tudnám a vezeték nevét. De nem tudom mivel nem mondta meg. Amúgy miért nem mondta meg? Ezen még nem is gondolkotam annyira.
- Megkeresném ha tudnám a vezeték nevét. De nem mondta meg. - válaszoltam és elhúztam a számat. Hannah és Payton elgondolkozott. Jó tudom elég hülyén hangzott, de akkor is ez az igazság. - Azt mondta, hogy csak simán Liamnek hívják. Ez normális dolog?
- Hát talán félt megmondani a nevét mivel olyan béna. Vagy pedig lehet egy tömeggyilkos és az egész ország Őt keresi.  - vont vállat egyszerűen Payton. Szerintem egyik sem igaz. Nem nézett ki gyilkosnak. Inkább cukinak.
- De azért megpróbálhatnád beírni...- mondta ismét Hannah mire én megsemmisülten fejbe csaptam magam.
- Hannah ugye ezt te sem gondoltad komolyan. Tudod mennyi Liam nevezetű srác él a Földön? - kérdeztem egy kicsit magasabb hangnemben. A lány sajnálkozva lesütötte a szemeit és nem szólalt meg többet. Jó szerintem ejtsük a témát. - És milyen volt a buli miután én leléptem? - kérdeztem. Payton elkezdett mellettem fészkelődni. Szóval megint bepasizott.
- Hát tudod megismerkedtem egy fiúval. - mondta vigyorogva. - Louisnak hívják. Louis Tomlinsonnak és egész éjjel vele voltam végül pedig megadta a számát és mikor elindultam ide hozzád felhívott és azt mondta, hogy látni akar. De ez még semmi. Képzeld el Ő az a Louis Tomlinson aki a One Direction nevezetű banda egyik tagja. - újságolta boldogan. Ebből az egészből csak annyit értettem, hogy végre ezt a srác nem használta ki, ugyanis eddig akivel össze hozta Őt a sors senki nem adta meg neki a telefonszámát.
- Ez csúcs. Ugye nem voltatok részegek? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel. Paytonnal semmit nem lehet biztosra tudni.
- Nem, mivel én is ott voltam. Ugyanis Louis bemutatott a banda másik tagjának Harrynek és táncoltunk meg smároltunk azonban nekem nem az esetem. - húzta el a száját Hannah. Nekik bejött az élet. Egyébként tök fura, hogy Hannahnak nem tetszik egy gazdag pasi aki ráadásul még híres is. Vagyis gondolom, hogy híres.
- Szuper. - sóhajtottam fel szomorúan. Az élet annyira igazságtalan. Nekik már annyi pasijuk volt én meg mikor megtalálom a tökéletes fiút aki nem csak kinézetileg hanem természetileg is tetszik, soha többet nem láthatom.
- Nyugi Do. Szerintem még úgyis fogod látni. - simogatott meg Payton kedvesen.
- Remélem. - bólintottam egy aprót...